Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
apród őrmester a löveget és a sérült gépkocsit összekapcsolt kézigránátokkal felrobbantotta, majd gyalogmenetben az utászokkal együtt hagyták el a várost. A kitöréskor a 10 lövegből már csak kettőt tudtak magukkal vinni, amelyek az első, illetve második bekerítő gyűrűnél ugyancsak megsemmisültek. Az üteg szétszóródva és súlyos veszteségekkel vonult vissza (az ütegparancsnok is elesett) négy bekerítő gyűrűn át Novij-Oszkol (január 25.), Belgorod (január 30.), Szúrni (február 7.) és Burin (február 10.) útvonalon Baturinba (február 15.). Huszonöt napos menetelés után itt kaptak először pihenőnapot. Február 16-án a tisztikart átszervezték; dr. Novák Zoltán tartalékos zászlós lett az ütegparancsnok (már a negyedik!) és dr. Hamvas József, Fejes Ferenc, Fórján Lajos tartalékos zászlósok, félszakasz parancsnokok mellett Krix Márton hadapród őrmester és Szőke Lajos hivatásos őrmester látott el parancsnoki feladatokat. Az üteg összlétszáma ekkor már csupán 4 tisztből és 42 fő legénységből, felszerelésük pedig 7 lóból és 4 szánból állott. Március 1-jén bevonultak ugyan a kecskeméti seregtesthez, de az összes légvédelmi alakulatot nemsokára a IV. hadtest légvédelmi tüzérosztálya egyesítette, és így elbúcsúztak a 13. könnyű hadosztálytól. Hollósy-Kuthy László vezérőrnagy, hadosztályparancsnok a legteljesebb elismerését, köszönetét fejezte ki a hadosztályparancsban megjelent dicséretében: „Az üteg minden egyes tagja a harcban, a kitörések és menetek alatt önfeláldozó, hősies magatartást tanúsított és fegyelmezetten viselkedett. Hogy nem hozott szégyent a magyar hadseregre, azt legjobban jellemzi egy gyalogos őrnagy megjegyzése, amikor a gyalogmenet alatt találkozván velünk és látván, hogy nincs lövegűnk azt mondta: Ha el is vesztek a lövegek, azért vád nem illetheti a légvédelmet, mert mindenkor megállotta a helyét és az utolsó lőszerig tüzelve, a végsőkig kitartott a helyén.”4' A 13. könnyű hadosztály vonatoszlopát és vonatparancsnokságát a szegedi V. fogatolt vonatosztály állította fel. A vonatcsoport parancsnokság számos kocsioszlopot, valamint egyéb vonategységet és alegységet fogott össze. A könnyű hadosztály minden szállítását koordinálta, ehhez kis létszámú tisztikarral és legénységgel rendelkezett. A csoportparancsnok végig vitéz Damaszlovszky (Derzsi) Pál százados volt. A vezető állatorvos dr. Ipolyi Jenő tartalékos állatorvos hadnagy, aki 1943. január 20-án Osztrogozsszknál eltűnt. Ismert még Debreczeny József főhadnagy neve, aki esetenként a parancsnokot is helyettesítette. A vonatcsoport parancsnoksághoz elsődlegesen a kocsioszlopok tartoztak, így az V/l. tehergépkocsi kocsioszlop, amelyet Kisteleken a szegedi V. gépkocsizó vonatosztály illetve az V/3., a 13/1., 13/2., 13/3., 13/4. és a 116. fogatolt kocsioszlopok, amelyeket pedig a szegedi V. fogatolt vonatosztály állított fel. A kocsioszlopokat 1942. május első hetében mozgósították, kiszállításukig összeszoktató kiképzéssel, de főként az oszlop felszerelésével, a gépkocsik és szekerek felkészítésével foglalkoztak. Június 20-án Kiskunfélegyházáról indultak, kiszállításuk a 13. köny- nyű hadosztály többi alakulatával együtt történt. Gomel körzetében Resicán rakod- 47 47 HL 2. m. hadsereg iratai 26. fasc. 13. k. ho. lgv. gá. üteg. Harctudósítások 1943.1.1.—11.28. 60
