Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
ség arra kényszerítette a német hadvezetést, hogy a tervezett támadó hadműveletekben nagyobb arányban vegye igénybe a szövetséges hadseregek erejét. A magyar politikai és katonai vezetés ezt a német igényt csak igen nagy kockázatok árán tagadhatta volna meg. így 1942-ben már olyan háborúban kellett részt venni a honvédségnek, amelynek céljai csak nagyon áttételesen szolgálták a magyar politikai érdekeket. Az 1942 januári magyar-német katonai megállapodás alapján egy újonnan szervezett nem a hadrendileg meghatározott hadsereget bocsátottak a német katonai vezetés rendelkezésére, amely három hadtestben 9 dandárt (1942. február 17-től könnyű hadosztályt), egy páncéloshadosztályt és egy repülőköteléket jelentett a számos egyéb kiszolgáló alakulattal együtt. A keleti hadszíntérre kiérkező 2. hadsereget a német 2. hadsereg parancsnokának, von Weichs vezérezredesnek rendelték alá. A Weichs-Seregcsoportnak az volt a feladata, hogy a Kurszk előtti arcvonalról jusson ki a Donig és a folyóra támaszkodva biztosítsa a Sztálingrád-Kaukázus felé támadó német fő erők északi szárnyát. Az 1941-42-ben érvényes hadrendben nem szereplő hadsereg szervezése már 1942 februárjában elkezdődött. A mozgósítás a szombathelyi III., a pécsi IV. és a miskolci VII. hadtestet érintette. A hadtestek alakulatait azonban nem a területi kiegészítési elv alapján töltötték fel hadi létszámra, hanem az egyenlő megterhelés elvét követve az ország egész területéről vonultattak be embereket. A nemzetiségiek 20 %-os aránya a hadsereg személyi állományában megfelelt az ország összlakosságában képviselt számarányuknak. A hadsereg emberanyagának összeállításánál a legértékesebb korosztályok kímélése volt a cél, ezért a hadszíntérre kivonuló sorállomány nem haladhatta meg a honvédség egész sorállámányának 20 %-át. A tartalékállománynak is csak a felét vehették igénybe és a fennmaradó hányadot idősebb korosztályokból egészítették ki. Ez az összes magyar mozgósítható alakulat emberanyagának a felét érintette. A 2. hadsereg fegyverzetét és felszerelését a honvédség összes alakulatától egyenlően vonták el, és a rendelkezésre álló fegyvermennyiség több mint felét megkapta a hadsereg. Ez megfelelt a hadrendben előírt teljes harci felszerelésnek és fegyverzetnek, de több tekintetben elmaradt a német és szovjet hadseregek fegyverzetétől illetve felszerelésétől. Az elvonuló hadsereg parancsnokául Jány Gusztáv vezérezredest nevezték ki, aki elméletileg a tábornoki kar egyik legképzettebb tagja volt, de természetesen csupán első világháborús haditapasztalatokkal rendelkezett, így a harcoló seregtest vezetésére csak részben volt alkalmas. Tevékenységét, parancsnoklási lehetőségeit az is szűkítette, hogy a német hadvezetés teljesen önállóan intézkedett a magyar erők felhasználását illetően. A hadsereg alakulatainak mozgósítására, a kiszállításuk sorrendjének megfelelően 1942. február 24-től lépcsőzetesen került sor. Ezt követően mindössze hat hetet szántak a csapatok összeszoktatására és kiképzésére.39 39 Somogy a második világháborúban. Kaposvár, 1993. benne: Szabó Péter: Somogyi alakulatok a második világháborúban, s az azt megelőző években (1939-1945) c. tanulmány 14-15. 51
