Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
Vukovár-Vinkovce-Mitrovica vonalon Sabácon át Valjevóig jutottak, majd Mitrovica térségéből május 6-án tértek haza Szegedre.21 Április végéig a Bácskába bevonult alakulatok jelentős részét kivonták és hazaszállították. Április 29-től bevezették a katonai közigazgatást, amelynek során a 14. gyalogdandár megszállási körzete Szabadka-Pacsér-Topolya és környéke lett. A magyar csapatok kivonását 1941. szeptember 15-én rendelte el a Fővezérség és általában csak azok az alakulatok maradtak ott, amelyek helyőrségét a magyar hadvezetés ott jelölte ki. A rendelkezés alapján a 14. dandárparancsnokság, s a 9/II. zászlóalj így maradt véglegesen Szabadkán. Bácska megszállása a korábbi békés revízióktól eltérően nem békés visszacsatolást jelentett, hanem katonai támadást és fegyveres, a németekkel összehangolt katonai akciót. Mindez Magyarország háborúba lépésének közvetlen előzményét, utolsó előtti felvonását jelentette. Délvidék visszacsatolása azonban egy pillanatra sem jelentett nyugalmat a megszálló erők részére. Előbb csetnik, vagyis nacionalista királypárti, majd kommunista vezetésű partizánmozgalom bontakozott ki, amely esetenként igen heves fellángolásokkal a megszállás végéig fennmaradt. A bevonulás és a pacifikálás túlkapásai is szerepet játszottak abban, hogy a csetnik-mozgalom bázisa annyira megerősödött. 1941-42 telén Újvidék, Csurog és Zsablya környékén és az ún. Sajkás vidéken (a Duna és a Tisza találkozásának háromszögében) a csetnikek atrocitásai egyre nagyobb méreteket öltöttek és egyre brutálisabbá váltak. Ez vezetett el a délvidéki vérengzésekhez, amelyből sajnálatosan kiemelkedett a hírhedt újvidéki razzia, amely elsősorban Bácskát, de a magyar politika felső köreit is megrázkódtatta. A pacifikálásból kimaradt V. hadtest és alakulatai a razziákban és partizánvadász akciókban katonai feladatot kaptak, hiszen a hadtestek illetőségi területének újabb átszervezése nyomán egész Bácska az V. hadtest területéhez került. Az 1942. január 4-február 5 között zajló újvidéki és környéki razzia idejére Feketehalmy- Czeydner Ferenc altábornagy hadtestparancsnok és szűkebb vezetési törzse Szegedről Újvidékre települt, hogy személyesen irányítsa a katonai akciót. A parancsnokság két tisztogatási területet jelölt ki. Az egyik tisztogatási területhez tartozott a „Sajkás-vidék”, majd Óbecse és környéke. Az itteni karhatalmi erők parancsnokául vitéz Deák László ezredest, a 9. gyalogezred parancsnokát jelölték ki. Ezredéből vasúti szállítással Zsablyára került a 9/1. zászlóalj 1. és 2. puskásszázada, a távbeszélő szakasza, s a géppuskás százada, a páncéltörő ágyús szakasszal együtt. Később a III. zászlóalj a 7. és 8. puskás százada csatlakozott hozzájuk. A katonai karhatalmi erők feladata a területbiztosítás, átfésülés és néhány kisebb partizánfészek felszámolása volt Csurog, Zsablya, Tiszaistvánfa és Nádalja körzetében. Biztosításuk mellett a letartóztatásokat és 1 Csima János 56-64., A. Sajti Enikő: Délvidék 1941-1944. Bp. 1987. 17. és Szabados Ernő id. visszaemlékezése 32
