Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)

Bevezető tanulmány

II. zászlóalj 1938-41 között Csongrádon helyezkedett el, majd 1941 áprilisától Szabadkára került. Zászlóalj parancsnokai korábban Szegeden Tilger Ferenc alezredes, majd 1938-42 között Ditróy Ödön alezredes és végül 1943-44-ben Mészáros István alezredes. A III. zászlóalj mindvégig Hódmezővásárhelyen állomásozott.

Az zászlóaljakba három puskás és egy géppuskás (nehézfegyver) század tartozott. A 9/1. zászlóalj 1. századának parancsnoka 1938-tól Vály István százados, a 2. század parancsnokai Rátky (Jelenszki) László, majd Pátkai-Lipták Ede századosok, a 3. század parancsnoka Vargha József százados, a géppuskás század parancsnokai pedig korábban a már említett Mészáros István, majd Gunda Miklós századosok voltak. A géppuskás (nehézfegyver) századba a géppuskás szakaszokon kívül aknavető, páncéltörő ágyús szakaszok is tartoztak. A három ezredközvetlen század is a laktanyában helyezkedett el. A kocsizó géppuskás század parancsnoka Juharos Tibor százados, az árkászszázadé Mócz-Richter Miklós százados volt, aki később őrnagyként az árkásztábor parancsnoka lett. A távbeszélő század irányításával Szomolányi Ervin századost bízták meg.

Ezredközvetlenként egy válogatott legénységből álló rohamszázad is volt. Mint gyalogsági elitalakulat Szegeden 1937-39 között létezett vegyesdandár-, majd hadtestközvetlen gránátosszázad elnevezéssel. (Az 1936-37-es hadseregszervezési intézkedésekkel hívták életre, s négy puskás és egy géppuskás szakaszból szerveződött. Fegyverzete 9 golyószóróból, 2 géppuskából, egy-egy aknavetőből és nehézpuskából állt, s alkalmanként lángszórókkal is ellátták. Személyi állományába 5 tiszt és 210 főnyi legénység tartozott.) E gránátos századok képezték a későbbiekben a gépkocsizó lövészzászlóaljak alapját. Parancsnoka Vásárhelyi József százados volt, és 1938-tól itt szolgált Takács Károly, akinek kezében egy 1938-as hadgyakorlaton felrobbant a kézigránát és jobb kézfejét leszakította. Bal kézzel megtanult lőni és 1939-ben pisztolylövésben már újra országos bajnok lett, sőt 1948-ban és 1952-ben gyorstüzelő pisztolylövésben olimpiai bajnok is volt.11

A 14. szegedi tüzérosztály (1938 előtt 5/II. tüzérosztály) 1938-39-ben egy- egy 7,5 cm-es hegyi ágyú ütegből (1. üteg), 8 cm-es (5/8 M-es) könnyű tábori ágyús ütegből (2. üteg) és 10 cm-es könnyű tarackos ütegből (3. üteg) állt. Első parancsnoka vitéz Miklay Frigyes ezredes volt, akinek 1942. évi nyugállományba helyezését követően, egy 1943. május 20-i kormányzói határozattal címzetes vezérőrnagyi rendfokozatot adományoztak. Utóda Nyárády Zoltán ezredes lett, az ő helyettese pedig Vén Pál alezredes. Az 1940/41-es hadrendszervezési előírások alapján az 1. üteget már 10 cm-es Skoda könnyű tarackokkal látták el, s az ütegparancsnoki teendőket Szabó Ferenc főhadnagy látta el. A 2. ütegbe 10,5 cm-es ún. Göring német könnyű tarackokat rendszeresítettek, s az ütegparancsnok Szőri József főhadnagy lett. A 3. üteg 15 cm-es Skoda közepes tarackokból állt, az ütegparancsnoki tisztséget pedig az a Janky (Hauser) Sándor százados látta el, aki a szegedi

11 HL R. 185. sz. II. 1501. és Guiida Miklós őrnagy (Szeged, Homonnai u. 7.) „A Hunyadi János m. kir. honvéd 9. gyalogezredről c. tanulmány 9.p. (Kéziratban)

19