Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
A német megszállást követően az 1. magyar hadsereg mozgósításával jelentős számban kerültek szegediek a keleti arcvonalba, ekkor már a Kárpátok előterének és a Kárpátok védőállás-rendszerének védelmére. Az 1944 őszi harcok hevességét mutatja, hogy számszerűen ugyan nem doni nagyságrendű a szegedi hadbavonultak vérvesztesége, de eléri a 250-300 főt a munkaszolgálatosokkal együtt. A kelet - és délmagyarországi védelmi harcokban a magyar honvédség majd két hónapig késleltetni tudta a nagy erőfölényben lévő szovjet csapatok gyors előretörését Budapest irányába. A magyar hadtörténelemben „budapesti csata” néven számontartott majd fél éves szakaszban, beleértve a dunántúli harcokat is, kb. 400 fős szegedi veszteséggel számolhatunk. A szegedi illetőségű hadifoglyok számáról és veszteségéről is bizonytalan adataink vannak. Csak a helyi levéltári anyagok nyújtanak kiinduló pontot, de az a legfontosabbról, a szovjet fogságba esettek számáról tartalmaznak értékes adatokat. A Szövetségi Ellenőrző Bizottság (SZEB) 1945. március 18-án kelt 26. számú rendelete alapján kezdték meg Szegeden az első kérdőívek fölfektetését és 1945 nyarára 1513 hozzátartozói bejelentés érkezett. A szovjet kormány 1945. augusztus 22-én kelt közlése szerint az összes magyar hadifoglyot még a békekötés előtt hazaengedi. Közben a bejelentések száma tovább növekedett. November 25 után újabb kérdőíveket fektettek fel, amelyekben a szovjet igényeket is figyelembe kellett volna venni, pl. a név szerint felsoroltak melyik hadifogolytáborban vannak, továbbá a tisztek anyagához a szegedi rendőrség politikai osztályának politikai megbízható- sági iratait kellett csatolni, amely a hazatérés egyik fontos feltétele volt. Közben 1945. december 13-ig a Szovjetunióból hazatért 70 hadifogoly és 2 polgári személy. Ezen kívül a háború befejezésekor, vagyis a fegyverletételkor főként Nyugat-Csehország, Brün (Brno), Budweisz (C. Budejovice), Tisnov területén szovjet fogságba kerültek közül többeket elengedtek. Másokat csak megkésve, a nyár közepén tudta elszállítani a Szovjetunióba és még Románia területéről, Focsaniból illetve a Duna-delta környékéről, Drekuciból az 1945. november 4-i magyarországi választások előtt hazaszállítottak. Ezek száma összesen több száz körül lehetett, a sikeres fogolyszökéseket nem számítva, amivel nem foglalkozom. Szegeden 1946. február 18-án zárták le a hadifogolylistát. Összesen 2674 kérdőívet töltöttek ki a hozzátartozók. Ebből 297 a tiszti, 2125 az altiszti és legénységi, végül 252 a polgári személyre vonatkozó adatlap. Mutatja a szovjet kormány igényének képtelenségét, hogy a hozzátartozók nem saját hibájukból nem tudtak hadifogolytábort pontosan megjelölni. Levelek ugyanis alig, pontos információk még kevésbé juthattak haza. A felvételi íveken ezért olyan helységmegjelölések találhatók, hogy Moszkva mellett, Ural hegységben. Kaukázusban, Szibériában találhatók, vagy konkrétabban, de nem pontosan Odesszában, Szevasztopolban. Nagy ritkán a tábor száma is szerepel. A Szegedről „málenkij robotra” elhurcoltak száma 254 volt. A névsor tanúsága szerint zömében német nemzetiségűek és magyarok, de zsidók is találhatók közöttük. A csoportban 17 asszony és leány, valamint három-négy fős családok. 138
