Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
A 13. gyaloghadosztály vonatcsoport parancsnoksághoz Szegedről csak egy, a 13/2. szállító tehergépkocsi oszlopot sorolták be az eredetileg tervezett kettő helyett. Az oszlop parancsnoka Eszik Alajos hadnagy volt, helyettese Gál Ferenc tartalékos zászlós lett. Kiszállításukhoz az akkor már Horgosra kitelepült gépkocsizó osztálytól indultak el és augusztus 9-én Szeged-Tisza pályaudvarról szállították őket Beregszászra. A 20 tehergépkocsiból álló oszlop 10 db 3 tonnás benzines Opel Blitzből és 10 db 3 tonnás diesel Klöcknerből állt, és az oszlop gépjárműállománya sem mennyiségben, sem minőségben nem volt elegendő a seregtestben rá háruló feladatok megoldásához. Az oszlop két szakaszában tartalékos honvédek szolgáltak. A gépkocsivezetők és szerelők Délvidékről kerültek ki, mert szakértelemmel rendelkező tartalékosokat az V. hadtest területéről már csak innen lehetett mozgósítani. A már említett bravúrral szerzett üzemanyaggal a gyaloghadosztály felmorzsolódásáig sikerült a tehergépkocsikat üzemképes állapotban tartani. Az augusztus 17 - október 30 közötti arcvonalszolgálat idején mindvégig nehéz, hegyvidéki területen és főként Galíciában rendkívül rossz útviszonyok között szállítottak. A magas hegyeket és gerinceket patakok szabdalták, amely a szállítási útvonalak kialakítását megnehezítette, sokszor lehetetlenné tette. A Hunyadi-állásban az Opor völgyében Tucholka körzetébe települtek, majd Szolyva volt a szálláskörzetük. Az 1. hadsereg november 3-i átszervezése idején a fogatolt kocsioszlopokkal együtt mindössze 10-10 %-os volt a személyi és anyagi vesztesége. Ekkor Perecsenynél az 1. hegyi dandárhoz került, és szinte állandó mozgásban, vonulásban volt. Az 1944 decemberi - 1945 januári visszavonulás idején a Poprád és a Vág völgyén át Morvaországba Brün körzetébe került pihenőbe. 1945. március elején visszairányították Magyarországra a Kisalföld területére, de Győr előtt olyan súlyos légitámadást kaptak, hogy a gépkocsik megsemmisültek, illetve használhatatlanná váltak. A közben megindult szovjet támadás miatt is a legénység szétszéledt, illetve fogságba kerültek.153 A szegedi V. gépkocsizó vonatosztály parancsnokságát és keretállományát már 1944. április végén kitelepítették Szegedről. Részben a sándorfalvi erőkbe, zömmel a horgosi uradalmi erdőbe helyezték ki, „gyepüállása” Horgoson volt. Az 1944. szeptember 29-i katonai kiürítéskor a szegedi lóversenypályán (ma a Pick Szalámigyár új üzemcsarnokaival szembeni akkor szabad területen) összevonták őket. Az összes megmaradt gépkocsit, a javítóműhely minden gépét és raktári készletét magukkal vitték. Dulossy István ezredes parancsnokságával a keretállomány (Horváth Ernő, Csenkér György, Vészics Endre főhadnagyok) és a mozgósított pótkeret folyamatos oszlopmenetben előbb Nagykőrösre, majd Esztergomon át a Pápa melletti Lovászpatonára vonult. A felesleges létszámállományát Csepregre vezényelték, és az itt lévő, illetve felállítandó seregtestekhez, a Hunyadi SS gránátos hadosztályhoz gyűjtötték a legénységet és a már felállt Szent László hadosztályhoz osztották be. Lovászpatonán 1945 tavaszáig együtt maradt a vonatosztály pa135 HL KSZV napló (gyűjtött adatok), Fabinyi József i.m. 128129. és Eszik Alajos visszaemlékezése 1-2. 133
