Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
törzset és a 14/3. üteget, június 24-én pedig a 14/1. és 14/2. üteget békeállománnyal Szegedről Kárpátaljára, Volócra szállították. Az eredeti terv szerint hegyi kiképzés volt a cél. A kecskeméti 13. gyaloghadosztályból azonban a 7. gyalogezredet is kiszállították, s mindkettőt a kassai VIII. hadtestparancsnokságnak rendelték alá és annak mozgó alakulataként partizánelhárításban is részt vettek. Az volt a feladatuk, hogy Volóc, Alsóverecke és Ökörmező térségében a Toronyi-, Beszkid- és Vereckei hágókon át megkísérelt esetleges betöréseket a határvadász portyázó- és erődalakulatokkal együttműködve hárítsák el. A július 19-i mozgósítási parancs vétele után a 14. tüzérosztályt állományának hadilétszámra való feltöltésére és felszerelésére hazaszállították és július 28-án érkeztek vissza Szegedre. Augusztus 7-én Szeged-Rókus pályaudvarról a 14/1. üteget és a 14/3. üteg I. részét, Szeged-Tisza pályaudvarról a 14. tüzérosztály törzset és a 14/3. üteg II. részét, augusztus 9-én Szeged-Tisza pályaudvarról a 14/2. üteget szállították el Bátyú körzetébe és Beregsom községben rakodtak ki. A 14. tüzérosztály augusztus 13-16 közötti vegyes fegyvernembeli gyakorlat idején a Borsava völgyben Bilke-Dolha területére került, majd augusztus 17-én az első lépcsőben kezdte meg felvonulását a Hunyadi-állásba, ahol 25-én Korosztov körzetében helyezkedett el. Itt hosszú időn át a 7. gyalogezredet támogatta, de fontos szerepe volt, hogy az erődrendszer szinte egyetlen sebezhető pontján a Skole felől esetleg meginduló szovjet támadás esetén az Opor patak völgyét védje, tüzével lezárja. A 7. gyalogezred védelmi sávjában szeptember 27-én kezdte meg visszavonulását a Szent László-állásba és a Beszkid hágónál Szkotarszka területén állította fel ütegállásait. A hágó körül folytatott harcokban szeptember 29-től a 7. gyalogezred és a Saáry-csoport küzdelmét támogatta. Közben október 4-én Javorniknál részeit bekerítették, de sikerült kitörniük. Október 7-én vonultak vissza az Árpád-állásba és Bilke-Dolha területéről, majd Osszatelep körzetéből a védőállás jobbszámyán elhelyezkedő Baumann csoport harcát támogatta. Baumann István vezérőrnagy csoportjába beletartozott a 13. gyalogsági parancsnok Saáry István ezredes csoportja is, amely a debreceni 11/II. és a kassai 21/11. gyalogzászlóaljakból, valamint a 7. lovasszázadból állt és súllyal a Vecsa patak völgyét zárta le. A 14. tüzérosztály október 16-án tért vissza a 13. gyaloghadosztályhoz. Vocsitelepnél 22-én délután ellenséges harckocsitámadás érte az 1. üteget és visszavonulásra kényszerült. Október 23-án a seregtest kivonását a Latorca völgyében Szolyva- Hársfáivá körzetéből lépcsőzetes tüzérállásokból hatásosan fedezte, és 24-én megkezdte visszavonulását Munkács felé, melyet 26-án hajnalban ért el. Innen Szerednye felé tért le és Korláthelmec-Nagyláz körzetében foglalt el tüzelőállást, hogy a csapatok nehéz hátrálását fedezze. A szovjet gépesített egységek Nagyláznál bekerítették őket, de több ellenséges harckocsi kilövése után az éjszaka beálltával ütegei visszavonultak. Október 27-én már Ungvár-Szobránc körzetében találhatók, majd november 1-jén Tőketerebes-Bodzásújlak területén foglaltak el tüzelőállást, ahol az arcvonal megmerevedett. A 13. gyaloghadosztály november 3-i rendezése, átszervezése során megállapítható volt, hogy a négy tüzérosztály közül a 127
