Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
Ez azonban formális ünneplés volt, mert Szeged feladása után a város katonai erőfeszítés és harc nélkül került a szovjet csapatok birtokába. Ezt az a katonai körülményt tette elkerülhetetlenné, hogy a dél-alföldi harcok egyetlen jelentős katonai erejét, a német 4. SS „Polizei” páncélgránátos hadosztályt október 9-én 14 órakor Hans Friessner vezérezredes a német Dél Hadseregcsoport parancsnoka Szegedről Szolnokra irányította. Az itt maradt magyar katonai erővel a várost nem lehetett tartani, s a 3. magyar hadsereg parancsnoksága a feladás mellett döntött. Veress Lajos idézett könyvében meg is jegyzi, hogy a német döntéssel Szeged elvesztése, s ezzel „a magyarországi háború eldöntését jelentő orosz győzelem körvonalai bontakoztak ki!” - amely nyilvánvaló túlzás, de jelzi a keserűséget. Hans Friessner visszaemlékezésében pedig így ír erről: „a magyarok feladták Szegedet, ami nagy veszteséget jelentett. A magyar egységeket visszaszorították az Algyőtől nyugatra fekvő kiskundorozsmai tavakig.”108 109 Magyar-német katonai tervek Szeged visszafoglalására A magyar-német katonai vezetés nem nyugodott bele Szeged elvesztésébe és rövid időn belül kétszer is kísérletet tett a város visszafoglalására. Az erre irányuló első kísérlet az 1944. október 17-19. közötti időszakra esett. A támadási tervet a 3. magyar hadsereg parancsnoksága készítette el, amelynek parancsnoka Heszlényi József altábornagy volt. A tervben nem számolhatott számottevő német erő bevonásával, mert a Duna-Tisza közén ekkor nem is volt érdemleges német haderő. A 3. magyar hadsereg parancsnoksága mellé rendelt LVII. német páncéloshadtest parancsnoksága (parancsnoka Friedrich Kirchner páncélos tábornok) mindössze a 4. SS „Polizei” páncélgránátos-hadosztály Kiskunfélegyháza körzetében összpontosított egyik ezredével rendelkezett. A német seregtest többi része ekkor már Szolnoknál a Tisza-vonal védelmében harcolt. Az LVII. német páncéloshadtest parancsnoksága és a német 23. légvédelmi ezred részei ekkor már Kiskunhalason voltak, s a hadtestparancsnokság a Duna-Tisza közötti német légelhárító ütegek fölött rendelkezett.1® A 3. magyar hadsereg felépítése és helyzete október 15-16-án a következő volt. A hadsereg parancsnoksága Fülöpszálláson helyezkedett el, az alárendelt VIII. hadtestparancsnokság (pk. Lengyel Béla altábornagy) törzse Kiskunmajsa- Jakabszállás körzetében tartózkodott. A hadsereg balszárnyán Alpár-Csongrád (Ny)-Kiskunfélegyháza vonalon a 8. tábori póthadosztály védett (pk. dr. Temesy Béla vezérőrnagy), a hadosztály törzse Kiskunfélegyházára települt. A Csanytelek- Kistelek-Kiskunhalas vonalon - Kistelek központtal - Osztovics Ferenc vezérőrnagy parancsnoksága alatt a 23. tartalék hadosztály rendezkedett be. A Kiskunmajsa-Kiskunhalas körzetében második lépcsőben helyezkedett el a Ti108 AMO SzSzSzR 401. O. 9511. gy. 386. 1. 186-200. és HL KTB Hgr. Süd u.o.Hans Friessner: Árulások, vesztett csaták Bp., 1992. 143-144. 109 HL KTB Hgr. Süd 1251. Anlage 6. 99
