Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
kudarc ellenére saját jelöltet állított Csengery Imre személyében, akit március 13-ra vártak Szentesre, hogy a következő nap megtartsa programbeszédét. A 48-as párt választmánya ugyanakkor elhatározta, hogy március 13-án délután — a Deák-párt díszebédje alatt — a piactér közepén zeneszó mellett felállítanak egy nemzeti színre festett 10 öles fenyőszálat, tetején egy hatalmas nemzeti színű zászlóval: „Éljen Kossuth Lajos Szentes város képvielőjelöltje.” — felirattal. Az előkészületek megtörténtek, de a program mégis módosult, ugyanis a piactéren gyülekező nép sürgette a vezetőket, hogy mire Csengery a kíséretével dél körül a városba érkezik, a nagy Kossuth zászló már álljon. A hatalmas oszlop 11 órára a helyére került, közben a zenekar a Szózatot játszotta, s minden felöl az „Éljen Kossuth Lajos!” kiáltás harsogott. A zászló felállítása után Ferenczy Sándor lelkesítő beszédet intézett az egybegyűltekhez. Beszédét még be sem fejezte, midőn megérkezett a Csengeryt kísérő Deák-párti menet. Erre hatalmas hangzavar támadt, a tömeg egyre kiabálta: „Éljen Kossuth! Nem kell Csengery! ” Este a kaszinóban, ahová Farkas Gedeon vitte bemutatni a jelöltet, hasonló jelenetek követték egymást. Csengery március 14-re tervezett programbeszédjére csak március 16-án került sor, fegyveres fedezet mellett. A három és fél órás beszéd után a nép nem a szónokot, hanem Kossuth Lajost éltette.132 A Deák-párt kudarca még nyilvánvalóbbá vált március 18-án. Ezen a napon tartotta meg utolsó választási nagygyűlését a 48-as párt, amelyen a vezérszónok Ferenczy Sándor volt. A lelkes hangulatú gyűlés nem hagyott kétséget afelől, hogy Kossuth Lajos megválasztása biztosra vehető. A Deák-párt az egyértelmű felsülése ellenére sem adta fel a küzdelmet. Mivel a tisztességes politikai fegyverekkel vívott harcban alul maradt, megkísérelte más eszközökkel elérni a győzelmet. A jól bevált módszert követve, hajszát indított az új népvezér, Ferenczy Sándor ellen. A nagysikerű március 18-i népgyűlés után feljelentést juttatott el Mikecz Ferenc szolgabíróhoz, akiről tudni kell, hogy alapító tagja volt a megyei Deák-pártnak. Ebben felségsértéssel és nyilvános lázítással vádolták meg Ferenczyt népgyűlési beszéde miatt. A feljelentés alapján Mikecz szolgabíró még mrácius 18-án éjjel — vagyis három nappal a választások előtt! — lefogatta Ferenczy Sándort és a szegvári börtönbe szállította.133 Ferenczy Sándor váratlan lefogása és elhurcolása nagy felháborodást váltott ki városszerte. A felbolydult közhangulatra jellemző, hogy tervként felmerült Ferenczy erőszakos kiszabadítása is. A történtekről táviratilag értesítették Irányi Dánielt, a 48-as párt országos vezetőjét, aki a Magyar Újság 1869. március 21-i számának címoldalán nyilatkozott az ügyben. A szentesiekhez címzett buzdító sorait azzal a kívánsággal zárta, hogy az ijesztgetések, ámítások ellenére válasszák meg képviselőül Kossuth Lajost. A választásra március 22-én került sor. A választási elnök a választásra vonatkozó 1848: V. te. ismertetése után felhívta a pártokat, hogy nevezzék meg jelöltjeiket. Az egyesült ellenzék nevében Horváth Ferenc városi kapitány, a Balközép-párt egyik vezetője bejelentette, hogy Kossuth Lajost kívánják megválasztani. A bejelentést harsogó éljenzéssel fogadták a jelenlévők. A Deák-párt a választási elnök háromszori felszólítására sem nevezte meg jelöltjét, így Kossuth Lajos lett Szentes közfelkiáltással megválasztott országgyűlési képviselője. Mikecz szolgabíró jelentéséből kiderül, hogy a 02 Magyar Újság, 1869. március 18., március 20. 133 CSML (SzF) 63/1869. Főisp. ir.; 831—832/1869. Első Alisp.ir.; 445/1869. Bizottmányi jgyk. 95
