Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
szavazástól. Ez persze most sem akadályozta meg a választás folytatását. Kristó Nagy István — a csekély szavazat ellenére — kihirdette Balogh Lajos főkapitánnyá, valamint Kiss Zsigmond főügyésszé történt megválasztását, majd biztos ami biztos alapon felfüggesztette a tisztújítást. A választások február 13—15. közé eső szakasza viszonylag nyugodt légkörben folyt. Ez két tényezővel magyarázható: egyrészt a legfontosabb tisztségek sorsa már eldőlt, másrészt a tizes bizottmány a jelöléseknél valóban ügyeim kezdett a pártok ki- egyenlítésére. Természetesen attól óvakodott, hogy valamennyi tisztségnél vegyes jelölést tegyen, hiszen ez egyértelműen a néppárt jelöltjeinek kedvezett volna. A kiegyenlítést úgy érte el, hogy felváltva hol vegyes jelölést alkalmazott, hol tisztán kisebbségi párti jelölteket állított. Vegyes jelöléskor mindannyiszor a néppárt jelöltje győzedelmeskedett, míg a második esetben — a néppárti szavazók tartózkodása mellett — a kisebbségi jelöltek futottak be. Valószínűnek látszik, hogy az alkalmazott jelölési gyakorlatot a kisebbségi párt már a választások megkezdése előtt javaslatba hozta, de azt a néppárt — biztos többsége tudatában — visszautasította. A főbíró választás eredménye és a sikertelen óvás pártközi megállapodásra késztette a néppárti vezetőket. Erre utal, hogy február 13-tól nincs nyoma a választási jegyzőkönyvben tiltakozásoknak, óvásoknak, de még inkább az a szigorúan betartott arány, amely a jelöltek ill. a megválasztott személyek pártonkénti megoszlásában megmutatkozott. A február 13—15. között megválasztott 16 tisztviselő közül ugyanis 8 a néppárthoz, 8 pedig a kisebbségi párthoz tartozott. Ezen belül a 8 tanácsnoki állásba 4 néppárti és 4 kisebbségi párti került, mégpedig úgy, hogy a törvénykezési tanácsnokok közül 2 az egyik, 2 a másik párthoz tartozott, a közigazgatási tanácsnokok ugyanígy. A kiegyenlítődést a tisztújítás végeredménye is visszatükrözte. A 21 vezető tisztviselői állásból 11 a Stammer-párt, 10 pedig a Néppárt jelöltjeinek jutott. Említést érdemel, hogy az új tisztikarba 9 olyan személy került, akik a provizórium idején is hivatalt viseltek. A városi képviselők megválasztásának időpontját február 19—22. közé tűzték ki. A szavazásra jogosultak ezeken a napokon adhatták le a 120 nevet tartalmazó céduláikat. A szavazatok összeszámlálásából kitűnt, hogy ezúttal 993 polgár élt a szavazati jogával. A megválasztott tisztikar és képviselő-testület eskütételére március 7-én került sor. Ennek megtörténtével befejezett ténnyé vált Szentes város rendezett tanácsának megalakulása.125 A különböző tárgyakban megejtett szavazások eredménye egyértelműen bizonyította, hogy a közgyűlési teremben az Oroszi Miklós vezette néppárt szilárdan tartja fölényét. A kisebbségi pártnak látnia kellett, hogy fokozatosan kiszorul a város ügyeinek irányításából. Ebbe nem nyugodott bele, és mindent elkövetett pozícióinak megőrzése érdekében. Ezt a célt szolgálták többek közöt a néppárti vezetők ellen különböző címen indított támadások. Lejáratásuk ugyanis alkalmasnak látszott arra, hogy tömegbázisukat elvesztve elszigetelődjenek. Ahogyan a népi bölcsesség is tartja: „Verd meg a pásztort, elszéled a nyáj.” A választások alatt ezek a kísérletek kudarcot vallottak, a kisebbségi párt mégsem hagyott fel velük. Éberen figyelt, és az ellenpárt vezetőinek minden tévedését, melléfogását igyekezett a maga javára kiaknázni. Magától 125 CSML (SzF) 522/1868.-479/1868. Bizottmányi ir.; 488/1868. Első Alisp. ír.; 240/1868. Polgm. ált. ir. 91
