Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)

Bevezető

nézve Barta László találóan állapította meg, hogy „Szentesen a török hódoltság alatt felbomlott feudális kötelékek újjászervezése, a törvényes és szokásos földesúri jogok érvényesítésének folyamata az urbárium előtt éppen csak megindult. A földesúr józan ítélőképessége a földesúri jogokat egyelőre csak olyan mértékben terjesztette ki, amennyire saját érdekében és a szentesi úrbéres társadalom megszervezése végett feltétlenül szükség volt. A szentesiek számára később ez az időszak jelentette azt az állapotot és helyzetet, amelybe visszajutni óhajtottak. ”

A Mária Terézia-féle úrbéres rendelet Szentes lakosaira nézve nem jelentett semmiféle új előnyt, mivel taksás jobbágyok lévén, eddig is szerződések szabályozták a földesúr és a lakosság közötti viszonyt, illetve a város közönsége állandóan haszonbérben bírta az összes úri jogokat. Az urbárium bevezetése inkább az eddigieknél aránytalanul nagyobb terhek meghonosítását jelenthette. A szentesiek számára az igazi tét az volt, hogy mennyi lesz a kiosztandó föld. Többszöri fellebbezés után egy jobbágytelek (sessio) külső állományát —holdját 1100 négyszögöllel számítva — 34 hold első osztályú szántóban és 22 hold legelőben állapították meg. Az úrbéres telkek kiosztása 1776- ban kezdődött meg. Számos módosítás után 1781-ben a jobbágytelkek száma 558 (ebből a városé 17 4/8; ténylegesen kiosztva 540 4/8). Holdak szerint az összes kiosztott föld 31.806 hold (ebből szántó 19.530 hold, legelő, rét 12.276 hold, a legelőből a városé 1000 hold). Az úrbéres telkeken 535 gazda (köztük 10 nemes) osztozkodott. A telkek nagyság szerinti megoszlása a következő volt: egész vagy több telkes 197, féltelkes 253, negyedtelkes 81, nyolcadtelkes 4. A szőlősgazdák száma 371 volt, akik kb. 1000 holdat műveltek. A telkes gazdák nagyobb része szőlősgazda is volt, tekintélyes jószágállománnyal, így erős gazdasági alappal rendelkezett a további vagyonosodáshoz. A földrendezésből a zsellérség kimaradt. Számuk az urbárium bevezetésekor 1128 (ebből házas zsellér 841, házatlan zsellér 287).

Az urbárium bevezetése után kötött úrbérpótló szerződések véget vetettek annak a fél évszázados szokásnak, hogy a város lakói évi egy összegben megváltották minden szolgáltatásukat, s a földesúr nem avatkozott be a város ügyeibe. A terheket növelő erőteljesebb intézkedések már a gróf Károlyi család nevéhez fűződtek, akik a Harruc- kernek férfiágának kihalása után, házasságkötés révén lettek a város földesurai. Az 1790-es évek végétől az uradalom minden korábbinál nagyobb és kedvezőtlenebb szolgáltatásokat követelt, s amikor a pénz fokozatos elértéktelenedése miatt a felhalmozódó pénzvagyon valóságos értéke nagyot csökkent, számos addig pénzben megváltott szolgáltatást természetben hajtott be. A szentesi úrbéres telki állományt jogi eszközökkel és nyílt erőszakkal csökkentette, ugyanakkor — a feudális jogra és az urbáriumra hivatkozva — igyekezett kiterjesztem befolyását a város belső életének minden lehetséges területére. A megszokott korábbi gyakorlattól eltérően mind erőteljesebben beleszólt a városi tanács és a hivatalnokok megválasztásába, a bíróválasztáson pedig érvényesítette kandidálási jogát. Hatalmi szóval a 24 tagú tanács létszámát a felére csökkentette, megszüntetve az esküdtek élethossziglan tartó megbízatását. A jogi alávetettség kiterjesztésére irányuló földesúri törekvések egy része megtört ugyan a „régi szabadsághoz” ragaszkodó szentesi jobbágynép ellenállásán, ezzel azonban az úrbéres perek özönét zúdította magára a város.

Az érintett változások zavart okoztak az egyre népesebb település belső ügyeiben. A vagyonos gazdák és a kevésbé tehetős, vagyoni és társadalmi helyzetükben veszé8