Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
III. A provizórium időszaka
megtegye”. Ezt követően kimondták, hogy egy kimerítő felterjesztésben fel kell tárni gróf Mailáth György újonnan kinevezett kancellár előtt, hogy mi módon történt a rendezett tanácsról való állítólagos lemondás, és fel kell kérni, hogy a jogfolytonosság alapján rendelje el a város rendezett tanácsának helyreállítását, illetve a tervbe vett átszervezés felfüggesztését.96 A népgyűlést a kitűzött napon — Bene Imre helyettes másod alispán elnöklete alatt — megtartották. Az alispán tájékoztatta az egybegyűlteket a népgyűlés céljáról, bemutatta a városi közigazgatás átszervezésének tervezetét, majd ismertette a főispáni helytartó választással kapcsolatos rendeletéit. Az érdemi tárgyalások megkezdése előtt Oroszi Miklós bizottmányi tag kért szót az elnöktől. Kijelentette, hogy a maga részéről a jelen tisztújítási választásba nem bocsájtkozik, mert a felolvasott választási modor egyáltalán nem az 1848. évi XXIV. te. 3. paragrafusán alapszik. De azért sem, mert a város ragaszkodik rendezett tanácsi jogához, azt magától eldobni nem akarja, s a várost ettől megfosztottnak jelenleg sem tartja. A továbbiakban mint köztudomású tényt említette meg, hogy a város — a gazdasági bizottmány egyhangú határozata alapján — a legfelsőbb helyen kérelmezni fogja a rendezett tanács visszaállítását. Erre hivatkozva felkérte az elnöklő alispánt, hogy a népgyűlést engedje felhasználni a szóbanforgó kérvény tartalmának megvitatására. Bene Imre erről hallani sem akart. Nyomatékosan figyelmeztette a megjelenteket, hogy a jelenlegi népgyűlés egyedül az új városi szervezetben létesítendő állások megállapítására és a választások lebonyolítására lett össze- híva, ettől el nem térhet. Nyilatkozzanak tehát: — hajlandóak-e a bemutatott tervezetet megvitatni és a jelöltek közül a tisztviselőket megválasztani, vagy sem? A népgyűlés résztvevői egybehangzóan kinyilatkozták, hogy Oroszi Miklós indítványát teszik magukévá és kérik a rendezett tanács átszervezésének, valamint az új tisztviselők kinevezésének felfüggesztését. Az alispán kénytelen volt ezt tudomásul venni, s a népgyűlést eredmény nélkül feloszlatni. A gyűlés után a gazdasági bizottmány nyomban tanácskozásra ült össze. A népgyűlés határozatát úgy értékelték, mint a rendezett tanács helyreállítása melletti nyilatkozatot, s ennek alapján hozzáláttak az Udvari Kancelláriához benyújtandó kérvény végleges szövegének megfogalmazásához. Az elkészült folyamodvánnyal — amelyet a város 1848-as feliratú pecsétnyomójával hitelesítettek — Oroszi Miklós és Mikecz Ferenc július 31-én indult útnak Bécsbe. Rozgonyi főispáni helytartó ugyanezen a napon értesült a szentesi népgyűlés sikertelenségéről. Bosszúságát csak növelte, hogy Csongrádon szintén nem voltak hajlandók az általa rendezett választási színjátékba belemenni.97 Rozgonyi nem nyugodott bele kudarcaiba. A gazdasági bizottmányi és a népgyűlési állásfoglalást figyelmen kívül hagyva, 1865. augusztus 8-án hatalmi szóval kinevezte Szentes város új, átszervezett tanácsát. Főbíróvá Kamocsay János eddigi polgármestert nevezte ki. A kinevezés tényét és a kinevezettek névjegyzékét tudatta a szentesi főszolgabíróval. Eljárása indoklásaként elmondta, hogy az új városi szervezetben alkalmazandó egyének „szabad választása” érdekében tisztújító népgyűlést tartatott Szentesen, de a szavazatképes lakosság ahelyett, hogy „a neki engedélyezett joggyakorlattal élt volna, a 96 CSML (SzF) 282/1865. Váltsági és Gazd. Biz. jgyk. 99 CSML (SzF) 284/1865. Váltsagi és Gazd. Biz. jgyk.; 1084/1865. Főisp. Helyt. ein. ir. 798/1866. Főisp. ein. ir. 68
