Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
III. A provizórium időszaka
kiderült, hogy ez fölösleges volt, ugyanis a tanácskozásra a városi küldöttek nem nyertek bebocsájtást. A jelöltek névjegyzékének összeállítása zárt ajtók mögött történt meg.94 A gazdasági bizottmány felháborodással vette tudomásul, hogy küldötteit kizárták a tisztigyűlés tanácskozásáról. A bizottmányi tagok határozatilag kimondták, hogy az eljárás ellen tiltakozni kell a főispáni helytartónál. Felkérték Szűrszabó Nagy István tanácsnokot és Oroszi Miklós bizottmányi tagot, hogy nyomban utazzanak Szegedre, s élőszóval tájékoztassák a főispáni helytartót a várost ért sérelmekről. Hozzák a tudomására, hogy a szentesi nép nem a rendezett tanácsot unta meg, hanem annak egyes tisztviselőit. A rendezett tanács megszüntetését éppen abban a reményben szavazták meg, hogy a régebbi idők szokása szerint a hivatali állásokat választás útján tölthetik majd be, vagy legalább is óhajtásuk meghallgatásra talál. Miután azonban a május 4-én megtartott tisztigyűlésen a hivatalokra való kijelölések zárt ajtók mellett, a legnagyobb titokban történtek meg, s az ott megjelent szentesiek a közóhajtást nem tolmácsolhatták, jogosan feltételezhető, hogy a tisztigyűlés a szentesi közóhajtást szándékosan figyelmen kívül hagyta, s a kijelöléseknél azzal mit sem törődött. A kiküldöttek érdemi válasz nélkül tértek vissza Szegedről.95 Az átszervezés körüli megyehatósági eljárás és huzavona hatására Szentesen jelentős szemléletbeli változás következett be a rendezett tanács megszüntetésének megítélését illetően. Láthattuk, hogy már az átszervezés megkezdése előtt többen síkraszálltak a rendezett tanács megmentéséért, újabb szavazást szorgalmazva az ügyben, de az elutasító megyehatósági végzés következtében kénytelen-kelletlen beletörődtek az átszervezésbe. Ekkor még sokan abban reménykedtek, hogy az új szervezet kialakítása során érvényesíthetik majd akaratukat, s a nyilvános tisztújítások alkalmával — amelynek kiírását biztosra vették — végre megszabadulhatnak a kinevezett, idegen tisztviselőktől. Azonban bebizonyosodott,hogy a főispáni helytartó és a megyei tisztiszék a város kívánságainak és érdekeinek teljes figyelmen kívül hagyásával fogja az átszervezést végrehajtani. Ez józamtóan hatott. Leszámolva az eddigi illúziókkal, erőteljes mozgalom indult az átszervezés ellen, illetve a rendezett tanács minden áron való megtartása mellett. Ennek első nyilvános deklarálására a Váltsági és Gazdasági Bizottmány 1865. július 24-i ülésén került sor. Ekkor már köztudomású volt, hogy a főispáni helytartó július 29-re népgyűlést hirdetett, azzal a szándékkal, hogy az új községi tisztviselőket — megyei kijelölés és jóváhagyás mellett — megválasztassa. Erre a gazdasági bizottmány az alábbi egyértelmű nyilatkozattal válaszolt: „A Szentesi Gazdasági Bizottmány teljesen át van hatva azon meggyőződésétől, hogy Szentes város közönségének minden józan gondolkodású értelmes lakosa belátja azt, hogy Szentes városnak szellemi és anyagi jólétére, felvirágzására szükséges az, hogy rendezett tanáccsal bírjon, s bár a 4 éves provisorium alatt Szentes város közönségének egy aránylag igen csekély és nem jól értesült töredéke elhamarkodott nyilatkozatára a fennálló hatalom által ezen jogáról lemondottnak tekintetik is, ezen bizottmány Szentes városnak rendezett tanács bírhatási jogát fennállónak, és sokkal sarkallatosabb alapon nyugvónak hiszik, mint sem azt néhány ember elhamarkodott nyilatkozatára megszűntnek tekintené; annál fogva feladatának ösmeri oda működni, hogy ezen életbe vágó jogának érvényesítésére a szükséges intézkedéseket 94 CSML (SzF) 725/1865. Tisztiszéki jgyk. és ir.; 700, 990/1865. Főisp. Helyt. ein. ir. 95 CSML (SzF) 184/1865. Váltsági és Gazd. Biz. jgyk.; 719, 729/1865. Főisp. Helyt. ein. ir. 67
