Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
III. A provizórium időszaka
a város alapvető érdeke az erkölcsi és anyagi erők összpontosítása, amely csak akkor érhető el, ha a városi tanács és a nép által megválasztott Váltsági Bizottmány felül tud emelkedni az alakszerűségekből fakadó ellentéteken. Kérte az egybegyűlteket, hogy borítsanak fátylat az eddigi nézetkülönbségekre, s egy „egymást őszintén támogató testté egyesüljenek”. Ennek megvalósulása érdekében kompromisszumos megoldást javasolt. Egyrészről kiterjesztette a Váltsági Bizottmány tanácskozási hatáskörét a váltsági ügyekben kívül valamennyi gazdasági jellegű kérdésre, másrészről teljesítette a tanácsnak azt a kívánságát, hogy a bizottmány ne rendelkezhessen saját alelnökkel. Vagyis az elnöki teendőket a polgármester, ill. a rangban utána következő tanácsi helyettesre (a főbíróra) ruházta. Rövid tanácskozás után létrejött a megegyezés. A bizottmány taglétszámát 42 főben állapították meg. A kibővült hatáskör érzékeltetésére a Váltsági és Gazdasági Bizottmány elnevezést vették fel. Az új hatáskörű bizottmány június 2-án tartotta első ülését. Kamocsay polgármester örömmel jelentette be, hogy a tanács és a bizottmány közötti nézeteltérések végre tisztázódtak.85 3. A RENDEZETT TANÁCSÚ JOGÁLLÁS ELVESZTÉSE Alig csitultak el a hatásköri küzdelmekből fakadt feszültségek, máris újabb izgalmakat okozó események következtek. Ezúttal a város jogi státusa, a rendezett tanácsi jogállás került komoly veszélybe. A kormányköröket már évek óta foglalkoztatta a községek egységes rendezésének kérdése, de az ezzel kapcsolatos intézkedések mindezidáig elmaradtak. 1864 tavaszán ismét napirendre került e téma, a tervezett bírósági reformmal kapcsolatban. A bírósági szervezet reformja ugyanis előirányozta az első folyamodású városi bíróságok felszámolását, amely egyben a rendezett tanácsok megszüntetését is jelentette. Bécsben ezt már régen eldöntötték, ennek ellenére a rendezett tanácsok megszűntetését úgy igyekeztek keresztülvinni, mintha az az érintett városok egységes óhaja lernte. 1864 nyarán országszerte népgyűléseket tartottak, amelyek eredménye a legtöbb helyen az lett, hogy az adott városok közönsége „lemondott” a költségesnek ítélt rendezett tanácsú szervezetről. Ezt a „színjátékot” Csongrád megyében is lejátszották. Az előzmények visszanyúlnak az előző év végére. 1863 novemberében először Csongrádról, majd Szentesről panaszos beadványt juttattak el gróf Pálffy Móric helytartóhoz. A szentesi beadványt négy jómódú birtokos lakos fogalmazta a város közönségének nevében. Részletesen ecsetelték a kialakult mostoha gazdasági viszonyokat — magas adóteher, úrbérváltsági tartozás, 1 millió pengőforintnyi adósság, szűk termés —, majd leszögezték, hogy ilyen tehertételek mellett a város nem engedheti meg magának egy évente 42 000 forintba kerülő rendezett tanács fenntartását. Ezt követően vádak tömegét szórták a jelenleg működő tanácsra. Végezetül kérték, hogy a felhalmozódott bajok orvoslása érdekében Szentes rendezett tanácsát alakítsák át községi hatósággá. A súlyos vádakat tartalmazó panaszos levél 1863 decemberében leérkezett véleményezésre a főispáni helytartóhoz. Petrovich István nyomban vizsgálatot rendelt el. A megyeható*•' CSML (SzF) 1219/1864. F'őisp. Helyt. ein. ír.; 28/1864. Szentes Város Váltsági és Gazdasági Bizottmányának jegyzőkönyve (a továbbiakban Váltsági cs Gazd. Biz. jgyk.) 61
