Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
III. A provizórium időszaka
ban a megye irányítását Viclovich Mihály látta el, mint kormányzó első alispán. Vidovich nem akart dönteni a külső tanács felállításának kényes kérdésében, inkább megvárta az új főispáni helytartó hivatalba lépését. Rozgonyinak viszont időre volt szüksége a helyi viszonyok megismeréséhez.79 Ezalatt olyan események történtek Szentesen, amelyek eldöntötték a külső tanács ügyét, bár nem az eredeti elképzeléseknek megfelelően. Március utolsó napjaiban ugyanis egy határozat érkezett a megyei törvényszéktől a függőben lévő örökváltsági tartozások ügyében. A Hétszemélyes Tábla ítéletére hivatkozva végrehajtást rendeltek el a város váltsági tartozásainak biztosítékául lekötött hypothecalis földbirtokokra. Ez azt jelentette, hogy a hátralékok lefizetéséig — amely ekkor 364 000 pengőforintra és kamataira rúgott — a 20 ezer holdat kitevő zálogos földek a felperes grófok szabad használatába mennek át. A végrehajtás határnapjául május 9-ét tűzték ki. Az ügy fontosságára való tekintettel a városi tanács március 31-re tanácskozásra hívta össze a váltságban érdekelt ház- és földbirtokosokat. A „birtokossági közgyűlésen” — a polgármester betegsége miatt — az elnöki teendőket Schlachta Imre főbíró látta el, a megyei hatóságot Balogh Lajos szolgabíró képviselte. A törvényszéki végzés ismertetése után Oroszi Miklós jelentkezett szólásra. Felvázolta a váltsági ügy eddigi menetét, hangsúlyozta a végrehajtási végzés jelentőségét. A rendkívül szoros határidőre tekintettel érdemi intézkedéseket sürgetett. Ezek előmozdítása érdekében indítványozta egy 16 főből álló küldöttség azonnali megválasztását. E küldöttség feladata lenne a szőbanforgó „életkérdéses tárgy” alapos megvitatása, s a lehető legkedvezőbb megoldás kidolgozása, fenntartva a jogot, hogy a nagyobb horderejű kérdésekben — mint pl. az esetleges kölcsönfelvétel — kizárólag a birtokosság közgyűlése intézkedhessék. Oroszi felkészültségére utal, hogy nyomban előterjesztett 16 nevet, akik az ő megítélése szerint a város közönségének érdekeit a szívükön viselik, s készek a javasolt küldöttség munkájában teljes odaadással részt venni. Néhány támogató hozzászólás után elfogadták Oroszi Miklós indítványát és az általa előterjesztett névsort, azzal a módosítással, hogy a megválasztandó küldöttség ne 16, hanem 24 tagból álljon. A gyűlés záróakkordjaként Oroszit közfelkiáltással a küldöttség elnökévé választották.80 A birtokossági közgyűlés határozata súlyos konfliktusok forrásává vált, mivel az nyilvánvalóan a funkcióban lévő városi tanács háttérbe szorításával, közreműködésének mellőzésével született. Az pedig, hogy a birtokossági gyűlésen Oroszi Miklós ragadta magához az irányító szerepet, jelezte, hogy a köré csoportosult ellenzék a tanács rovására növelni kívánja beleszólását a város ügyeinek intézésébe, amelyből a gazdasági bizottmány megszűnésével kiszorult. Oroszi fellépésének sikerét — a már korábban kivívott tekintélyén és népszerűségén túl — elsősorban az biztosította, hogy a tanáccsal ellentétben, kész megoldási javaslattal állt elő, gátat vetve ezzel a parttalan, meddő vitatkozásnak. A városi tanács természetesen érzékelte a birtokossági határozat nyomán bekövetkezett térveszteségét, s nyomban megtette az ellenintézkedéseket. Az április 2-i tanácsülésen Schlachta főbíró indítványára a birtokossági gyűlés eljárását a tanács méltóságát sértőnek nyilvánították, s kimondták egy újabb birtokossági gyűlés mielőbbi összehívá 58 79 CSML (SzF) 238, 321/1864. Tanácsi jgyk. és ir.; 660, 689, 776/1864. Főisp. Helyt. ein. ir. 80 CSML (SzF) 436. 732/1864. Tanácsi jgyk. és ir.
