Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
az azt követő eseményekről egy főispáni jelentésből értesülhetünk, amelyet Kelemen Béla terjesztett fel a belügyminiszterhez. A közgyűlésen kb. 150—180-an vettek részt, 15—20 férfi, a többi nő. A hadisegélyes asszonyok nagyszámú megjelenése némileg módosította az eredeti napirendet, amennyiben a díszelnökök megválasztása után a hadisegélyek ügye került a tárgyalás középpontjába. Dr. Lánczi Simon Pál, a gyűlés vezérszónoka, kitért a hadisegélyezettek nyomorúságos helyzetére, kijelentve, hogy a hadisegélyek összege Szentesen törvényellenesen van megállapítva. Felhívta az asszonyokat, hogy jogos követelésükkel ne a városi hatósághoz forduljanak, mert a „hatóság őket semmiben sem támogatja, nem törődik velük, csak magát hizlalja”, hanem tömegesen lépjenek be a Kossuth Lajos Pártkörbe, támogassák Károlyi Mihályt és pártját, amely keresztül fogja vinni a hadisegélyek felemelését. Hasonló értelemben szólt Enyedi Barnabás országgyűlési képviselő, a Károlyi-párt kiküldötte. Ezt követően Árvái Bálintné — a helybeli szocialisták egyik vezetőjének felesége — kért szót, és indítványozta, hogy egy 200 tagú, hadisegélyes asszonyokból álló küldöttség járuljon a belügyminiszter elé, és kérjék az államsegélynek minden egyes családtag részére 42 korona összegben való megállapítását. Szavaira többen javasolták, hogy az említett küldöttség utazási költségére rendezzenek gyűjtést. Árvainé kijelentette, hogy a gyűjtőíveket másnapra el fogja készíteni, egyben felszólította a jelenlévőket, hogy a küldöttség tagjainak megválasztása és egyéb részletek megbeszélése végett február 26-án jöjjenek el a pártkör helyiségébe. Valószínűleg a gyűjtőívek köröztetésének tudható be, hogy február 26-án délután mintegy 800—1000 asszony gyűlt össze a Kossuth Lajos Pártkör helyisége előtt, és várták dr. Lánczi Simon Pál megérkezését. A gyülekezés hírére Zilahy Kálmán rendőrkapitány a helyszínre küldte Jobban József rendőrtisztet két rendőrrel, azzal a feladattal, hogy oszlassa fel a csoportosulást. Ez azonban nem járt eredménnyel. A rendőrtiszt felhívására az asszonyok azzal válaszoltak, hogy „adják vissza az uraikat, adják meg a békét, adjanak egyenlő hadisegélyt. ” A rendőrkapitány ekkor a helyi csendőrőrshöz fordult segítségért. A csendőri karhatalom megérkezése előtt a tömeg egy része szétoszlott, mintegy 400—500 asszony azonban megindult a vármegyeháza elé. Menet közben több vagyonos személy házának, valamint a Kaszinó épületének ablaktábláit tégladarabokkal bezúzták. A Kossuth téren a 4 főből álló csendőrjárőr — a rekvirálásra kirendelt katonaság igénybevételével — komolyabb incidens nélkül szétoszlatta a tömeget. Az este folyamán egy kisebb csoport ismét tüntetett és kővel hajigáit, a résztvevőket a rendőrség előállította. A következő napon, február 27-én délután a Kossuth Lajos Pártkör helyisége felé újból nagyobb számú asszony kezdett felvonulni, az előre kivezényelt karhatalmi erő azonban a menet kialakulását megakadályozta. A szétoszlatott tüntetők kisebb csoportokban a Kossuth tér felé húzódtak, ott és a Kossuth utcán sétálni kezdtek. A kocsiján elhaladó rekviráló hadnagyot kővel megdobálták. A február 26—27-i tüntetések során összesen 36 személy ellen folytattak nyomozást, előállítottak 14 személyt, közülük 10 ellen bűnvádi eljárást indítottak.430 A februári események értékelése kapcsán érdemes szó szerint idézni Gaál Endre neves szegedi történész találó megállapításait: „Egyedülálló sajátság, hogy a többi éh430 CSML (SzF) 2489/1918. Főisp. ált. ír.; Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből 1917—1919. (szerk.: Gaál Endre). Szeged, 1969. 49—53. o.; GAÁL ENDRE: i. m. 28-30. o. 249
