Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
dése volt, s így a Tisza rendszer elmúlásával Cicatricis dr. is hosszú időre — remélhetőleg örökre — letűnik a közszereplés színteréről.” — összegezte sokak véleményét az Alföldi Ellenzék. Az új főispán dr. Kelemen Béla lett. Beiktatására az 1917. július 23-án Szentesen tartott rendkívüli megyegyűlésen került sor. A lelkes éljenzések közepette megtartott székfoglaló beszédének vezérfonalát a köziazgatási és politikai reformok bevezetésének szükségessége, valamint a győzelmes béke mielőbbi eljövetelének óhajtása képezte. A kormány által tervezett parlamenti reformmal kapcsolatban kijelentette, hogy „demokratikus alapokra kell helyezni a népképviseletet, meg kell szüntetni a különböző társadalmi osztályok között szinte mesterségesen szított ellentéteket, meg kell szüntetni minden osztálygyűlöletet, meg kell szüntetni a különböző társadalmi osztályok széttagoltságát, mert ez a széttagoltság csak hátrányos nemzeti életünk fejlődésére. Meg kell valósítanunk azt, hogy Magyarországon egyetlen társadalmi osztály, egyetlen dolgozó osztály, munkásosztály sem érezze magát elnyomottnak, egyetlen dolgozó, munkásosztály sem legyen a politikai jogokból kizárva; meg kell valósítanunk azt, hogy a népképviselet igazi népképviselet legyen, hogy a törvényhozás termében minden társadalmi és gazdasági érdek képviselve legyen.” A továbbiakban szólt a háborús kötelességekről, a küzdelem szükségszerű folytatásáról, mondván: „Bármennyire elítéljük a háborút, bármennyire égünk a békevágytól, nem köthetünk olyan békét, hogy az entente feldarabolja országunkat. ” Beszéde végén ígéretet tett arra, hogy mint a végrehajtó hatalom képviselője, a helyhatósági önkormányzat felügyeletét és ellenőrzését a felelősség tudatával egybekötött kötelességérzettel, a legteljesebb jóindulattal, tárgyilagossággal, igazságossággal, pártatlansággal, befolyásolástól és elfogultságtól mentesen fogja gyakorolni. Mint ismert, az Esterházy-kormány sokatígérő reformprogramja papíron maradt. Tehetetlenségét belátva 1917. augusztus 19-én benyújtotta lemondását. Dr. Kelemen Béla megtartotta főispáni tisztségét, de 1918. április közepén a Wekerle-kormánnyal együtt ő is lemondott. Utóbb visszavonta lemondását. Az őszirózsás forradalomig hivatalban maradt, s ha nem is válthatta be székfoglalójában tett ígéreteit, a megyében meghonosodott szabadabb légkör az ő személyének tudható be.426 A Kossuth Lajos Pártkör — ellentétben a 48-as körökkel — nem csatlakozott az új főispán ünnepléséhez. Ez azzal magyarázható, hogy Kelemen Béla az Apponyi vezette Egyesült Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt feltétlen hívének számított. A személye iránti bizalomnyilvánítás egyben jelezte az I. és II. 48-as körök politikai irányvonalát is. A Károlyi-párthoz csatlakozott Kossuth Lajos Párt ennek ellenére nem hagyott fel azzal a törekvéssel, hogy a 48-as köröket menyerje a Szentesi Függetlenségi Károlyi Párt megalakításának támogatásához. E téren komoly előrelépésnek számított, hogy az I. és II. 48-as körök, valamint a Kossuth Lajos Pártkör 1917. augusztus elején megtartott közös választmányi ülésén határozatilag kimondták, hogy a jövőben „a három külön működő, de egy célért, a 48-as eszmék megvalósításáért küzdő kör minden politikai akciót egyetértésben és együttesen kíván végrehajtani.” E célból elhatározták egy állandó együttes szervező bizottság felállítását. Kimondták azt is, hogy szeptember 2-án „szervezkedő népgyűlést” tartanak, amelyen bejelentik csatlakozásukat az Országos 426 CSML (SzFj 5286/1917. Alisp. ált. ir.; AE, 1917. június 15., június 17., június 29., július 5., július 24., 1918. április 25., május 27. Dr. Kelemen Béla adataira nézve Magyar politikai lexikon 1914—1929 (szerk.: T. Boros László) Bp. 1929. 217—218. o. 247
