Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
I. Abszolutista berendezkedés
értelmében Szentes városa 57 újoncot volt köteles kiállítani. A végrehajtással megbízott Basa János főkapitány ezúttal is nagy buzgalmat tanúsított. 117 sorköteles korú személyt állított elő, kik közül az újoncozó bizottság bátran válogathatott. Az állítási lajstrom „Mi okból állíttatott elő” — című rovatában 82 személy neve mellett olvasható az alábbi bejegyzés: „mert honvéd volt”. A bizottság által kiválasztott 57 személy közül 41 honvédként szolgált a szabadságharc idején.18 A volt honvédek sokasága mellett viszonylag elenyésző a szentesi illetőségű, tisztként szolgált személyek száma. Basa főszolgabíró mindössze 14 volt honvéd és nemzetőr tisztet vett jegyzékbe, kiket a nagyváradi felavató bizottmány elé utasított. Közülük csak öten kerültek a bizottmány elé, a többi vagy megszökött, vagy Ferenc József 1850. március 12-i rendeletére hivatkozva megtagadta a jelentkezést.19 Az eddigi számadatok összegzéseként megállapítható, hogy a szabadságharc leverését követő egy év leforgása alatt több mint 400 szentesi vagy Szentesen lefogott volt honvéd, nemzetőr, illetve tiszt ellen indult eljárás, s közel 200 azoknak a száma, kiket a szabadságharcban való fegyveres részvétel miatt büntetésből besoroztak a császári seregbe. Nem lehetett kevés a hasonló sorsra jutott, más megyékben lefogott szentesiek száma sem, de erre nézve nincsenek pontos adatok. A megtorló intézkedések nem korlátozódtak a szabadságharcban fegyveresen részt vett személyekre. A császári hatóságok vizsgálata mindenkire kiterjedt, aki bármily csekély szimpátiát is tanúsított a forradalmi intézmények, illetve intézkedések iránt. Összeállították mindazok névjegyzékét, akik 1848/49 folyamán bármiféle hivatalt viseltek vagy valamilyen formában tettleg segítették a forradalmi hatóságok munkáját. Külön kimutatás készült a „szájhősökről, izgatókról, a lázadást jelentékenyen előmozdítókról”. Mindezek felkerültek a kompromittáltak listájára. A jegyzékbe kerülőket nem vették ugyan őrizetbe, de állandó megfigyelés alá kerültek, utazási engedélyt nem kaphattak, s esetleges kihágás esetén súlyosabb büntetésre számíthattak.20 A bizalmatlanság kiterjedt a szabadságharc leverése után a császári hatóságok felkérésére hivatalt vállalt személyekre is. A felsőbb hatóságok véleményes jelentést kértek minden közigazgatási és törvénykezési tisztviselőről, a szolgaszemélyzetről, az elemi és felsőbb szintű iskolai oktatókról; elsősorban azt firtatva, hogy az érintett személyek hogyan viselkedtek a „lázadás időszaka alatt”. A tisztviselőket ezen túlmenően írásbeli nyilatkozat tételére kötelezték a forradalom alatti magaviseletüket illetően. Az egyéni igazolásokat tartalmazó ún. purificatiós íveket megyefőnöki véleményezés után felterjesztették a kerületi közvádlóhoz, aki döntött a további vizsgálat folytatása, vagy megszüntetése felől.21 A megtorló intézkedések szerves részét képezték a különféle korlátozó, tiltó rendelkezések. A szabadságharc leverését követően például megtiltották a kaszák, sarlók, 18 CSML (SzF) 908/1851. Megyefőnöki ir. m CSML (SzF) 363, 973/1850. Megyefőnöki ir.; 586/1850. Szolgabírói levelezőkönyv; Magyarországot illető Országos Törvény- és Kormánylap (a továbbiakban Kormánylap) 1850. évf. V. darab 30 szakasz 63 o 20 CSML (SzF) 72/1849. Megyefonöki ir.; 1060/1850. Szolgabírói levelezőkönyv; 131/1850. Tanácsi jgyk. 21 CSML (SzF) 373/1849., 5617/1850. Megyefőnöki ir. 23
