Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
látta el, a sebesültek ellátásáról a kincstár gondoskodott. A könnyebben sérült katonák számára megszervezték a házi betegápolást. Az ápolásra vállalkozók napi 2 koronát kaptak az ellátásért.408 Jelentős tehertételt okozott a város lakosságának a katonai beszállásolás. Az 1916. szeptember eleji román betörés miatt szükségessé vált Erdély kiürítése. Ennek során a hadseregparancsnokság Szentesre helyezte át a 21. honvéd pótzászlóaljat, valamint a kolozsvári és a nagyenyedi népfelkelő és honvéd kiegészítő parancsnokságokat, összesen mintegy 100—120 tiszttel és kb. 6—7000 főnyi legénységgel. A katonai irodák és raktárak a város középületeiben, a tisztek és a legénység magánházakban nyert elhelyezést. A honvédelmi minisztérium csupán átvonulási szálláshelynek szánta Szentest, de utóbb a katonaság jelenléte tartósnak bizonyult. Az elszállásolással járó kényelmetlenségeket és költségeket a lakosság zokszó nélkül vállalta, bízva abban, hogy utólag megtérülnek kiadásai. A beszállásolási törvény alapján még 1881-ben megalkotott vármegyei katonai beszállásolási szabályrendelet ugyanis kimondta, hogy a tisztek után naponta 52 fillér, a legények után pedig 24 fillér fizetendő a szállásadónak a vármegyei beszállásolási pótadó terhére. A vármegye ezen összeget a beszállásoló község kimutatása alapján negyedévenként köteles fizetni. Bugyi Antal főjegyző, a városi katonai ügyosztály vezetője a kimutatásokat rendszeresen felterjesztette az alispánhoz, és kérte a szállásdíjak kifizetését. A vármegye a fizetést egyre halogatta, majd pedig arra hivatkozva, hogy az 1881-ben megállapított szállásdíj túl magas, a szabályrendelet módosítása mellett döntött. Ez azt jelentette, hogy a módosított szabályrendelet belügyminiszteri jóváhagyásáig a szállásdíjak kifizetésére nem kerülhetett sor. A hónapok teltek, a szállásadók türelme érthető módon egyre fogyott. Az időközben bekövetkezett komiányváltozás miatt az ügy elintézése tovább halasztódott. Bugyi Antal 1917. júliusban Kelemen Béla újonnan kinevezett főispánhoz fordult segítségért. Részletes tájékoztatóját a következőkkel zárta: „Nem kívánhatom el attól a szegény egyszerű paraszt embertől, aki saját szükségletére is kilónként boltból veszi a tűzrevalót, hogy a katonának is vegyen fát, gyertyát, fekszalmát, s várjon az árára hónapokig, talán évekig. Ez a tarthatatlan állapot csaknem teljesen lehetetlenné teszi a beszállásolás foganatosítását, mert az emberek már nem hisznek a hatóság biztatásának és ígéreteinek... Az előtt a helyzet előtt állunk, hogy a beszállásolással megbízott katonai ügyvezetőmnek karhatalom igénybevételével kell majd a beszállásolásokat foganatosítania, mert különben a már közel egy év óta húzódó térítés késedelme miatt a magyar honvéd és tiszt a szabad ég alatt marad.” Kelemen főispán nyomban megtette a szükséges intézkedéseket, s az ügy szeptember végén kedvező befejezést nyert.409 33. KÖZELLÁTÁSI VISZONYOK A háború első évében még nem jelentkeztek a később állandóvá vált gazdasági és ellátási nehézségek. Nem érződött a munkaerőhiány, hisz a bevonulások aratás után történtek, az őszi szántás-vetés idején pedig a lóállomány még a városban volt. Az 1914. 408 SZL, 1914. szeptember 13., október 1., október 18., október 25., október 28., november 5., november 26., december 17.; AE, 1914. december 6., december 13. «9 CSML (SzF) 2759/1917. Főisp. ált. ir.; AE, 1917. július 19. 236
