Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
semmire, csak a kötelességére, hogy megvédje a hazát... Oly igaz az ügy, amelyért háborúba megyünk, mint Krisztus kinyilatkoztatása, oly tiszta, mint felhőtlen nyári égről sugárzó napfény. Mi ne győznénk? Hisz a kultúra és az igazság a mi vezérünk. Mi ne győznénk, akik a legnagyszerűbb felkészültséggel megyünk az ellenség elébe?” Ez a hangvétel hosszú időn át jellemzője maradt az Alföldi Ellenzéknek, amelynek szerkesztői már augusztus elején kinyilatkozták, hogy „a mai súlyos időben a közérdeket csak úgy szolgálhatjuk, ha a nagy események lezajlásáig lapunk hasábjairól kikapcsoljuk mindazt, ami politika, ami szétválaszt bennünket.” Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a neves ellenzéki újság a háborús propaganda szolgálatába szegődött. Ugyanez elmondható a Szentes és Vidékéről, valamint a Szentesi Lapról is.400 A hazafias felbuzdulás légkörében Cicatricis főispán nagyszabású akciót indított a hadbavonultak családtagjainak segítésére. Augusztus 2-án értekezletre hívta össze a város tehetősebb polgárait azzal a céllal, hogy megvitassák és kidolgozzák a segítségnyújtás módozatait. Megnyitójában felszólította a város közönségét, hogy mindazok, akik karddal és életükkel nem állhatnak a haza szolgálatára, vagyonukkal segítsék a kenyérkereső nélkül maradiakat. A főispáni beszéd hatására nyomban megkezdődtek a felajánlások, amelyek eredményeként rövid időn belül 5000 korona gyűlt össze. Ezt követően Sima László lapszerkesztő szólalt fel, aki az értekezlet figyelmébe ajánlotta azt a főispáni javaslatot is, hogy mindenki saját lehetőségeihez képest 2-3 vagy több személy ellátását vállalja magára. A résztvevők jelentkezése alapján közel 100 személy ellátása biztosítottnak látszott. A megkezdett segélyakció lebonyolítására négy bizottságot alakítottak. Ezek közül az egyik a pénzbeli és természetbeli adományok gyűjtését, a másik a patronázs ügyek intézését kapta feladatul. Külön bizottság alakult a napköziotthonok szervezésére, melyekben a bevonultak gyermekeit kívánták elhelyezni. Agusztus 6-án hét napköziotthon kezdte meg működését a város különböző részén. A negyedik bizottság az egészségügyi szolgálat ellátására alakult. A társadalmi akció lendülete idővel csökkent, s csak igen szerény mértékben jámlt hozzá a növekvő számú ellátatlan családok nyomorának enyhítéséhez.401 A háború lelkes fogadtatása közepette nagy feltűnést és visszatetszést keltett a dr. Lánczi Simon Pál szerkesztésében megjelenő Szentesi Ellenőr augusztus 8-i száma, amely a többi laptól eltérően szót emelt a háború értelmetlensége ellen, leleplezve a tömegekre szenvedéseket hozó voltát. „Lelkesedésről, örömről beszélnek a pesti lapok. Azt írják, hogy a nép lelkesedik a háborúért, újjongva követeli a háborút. Hát ez nem igaz! A nép nem örvendez, — minek örvendezhetne? Talán annak, hogy ezrek és ezrek elvesztik majd az életüket? Talán annak, hogy a háború nyomán majd hangos lesz az ország az özvegyek sírásától és az árvák kétségbeesésétől? Mindezen nem újjonghatunk. Mindez még nem ok a tobzódó örömre!” — írta a lap „A háború” című vezércikkében. A továbbiakban megjegyezte, hogy a harcokban „nem a bihari gárdisták, nem Tiszáék fognak vérezni, hanem a harminc éven aluliak, népiskolai végzettségre való tekintet nélkül.” Ezért a háború befejezése után az első kötelesség az, hogy a szavazati jogból 400 A korszak áttekintéséhez lásd Magyarország története 7/2. Bp. 1978. 1083—1234. o.; Galántai József: Az első világháború. Bp. 1980.; Horváth Ilona: Szentes rendezett tanácsú város közellátásának problémái az első világháború idején. Szentes (é. n.) /Kézirat/.; AE, 1914. július 26—30., augusztus 2.; SZV, 1914. július 31.—augusztus 2. Dr. Cicatricis Lajos adataira nézve Magyar politikai lexikon 1914—1929 (szerk.: T. Boros László) Bp. 1929. 69—70. o. 401 AE, 1914. augusztus 2—4.; SZL, 1914. augusztus 4—6.; SZV, 1914. augusztus 4. 232
