Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
mánypárti jelöltekkel szemben. Az együttműködéstől remélt ellenzéki áttörés tehát elmaradt.394 1913 végétől a szentesi függetlenségi pártkörök közül a Kossuth Lajos Pártkör bizonyult a legaktívabb politikai csoportosulásnak. Befolyásának növekedését nagymértékben elősegítette, hogy 1914. január 1-től saját újságot indított Szentesi Ellenőr címen. A Lánczi Simon Pál szerkesztésében és kiadásában megjelenő politikai és társadalmi havilap lehetőséget nyújtott a párt programjának széles körben való megismertetésére és propagálására. Térhódítása némi zavart keltett a 48-as népkörökben. Ez egyértelműen kifejezésre jutott a II. 48-as Népkör 1914. január 4-én megtartott rendes évi közgyűlésén, amelyen a választmány indítványára határozatilag kimondták, hogy a jövőben nem lehet a körnek tagja az, aki a Kossuth Lajos Pártkör tagja. A határozat sokakat meglepett, hisz néhány hónappal korábban Sima László körelnök még arra kapacitálta a köztársasági érzelmű polgárokat, hogy lépjenek be a II. 48-as Népkörbe, és azon belül alakítsanak egy köztársasági csoportot. Dr. Lánczi Simon Pál — aki 1913 augusztusa óta szintén tagja volt a II. 48-as Népkörnek — az ominózus közgyűlési határozat kapcsán nyílt levelet intézett Sima Lászlóhoz. Ebben kifejezésre juttatta azt a gyanúját, hogy a határozat mögött „Mindenható Tóni” — értsd Bugyi Antal városi főjegyző, h. polgármester, Sima László atyai barátja — áll, aki a közelgő városi képviselő-testületi választások előtt ily módon szeretné megbontani a függetlenségi ellenzék egységét. Lánczi kijelentette, hogy pártja nem akar testvérharcot, de védekezni fog ha kell, és azon lesz, hogy „holmi rothadt paktumokkal ne lehessen elárulni Szentes dolgozó polgárainak érdekeit.” Végezetül bejelentette kilépését a II. 48-as Népkörből. Meg kell jegyezni, hogy Lánczi megérzései nem voltak alaptalanok.395 A képviselő-testületi választások közeledte ellenére viszonylagos nyugalom uralkodott a városban. Az Alföldi Ellenzék március 8-án — a választások előtt hat nappal — foglalkozott első ízben a választások ügyével. Közleményében halvány utalás történt egy közös ellenzéki jelölőlista összeállítására, de valódi mozgósítást nem tartalmazott. Visszafogottsága hamarosan érthetővé vált. Március 12-iki számában örömmel tudatta olvasóival, hogy a 48-as népkörök és az ún. városi párt (értsd kormánypárt) vezetői hosszas tárgyalás után megegyezésre jutottak a betöltésre váró képviselői helyek elosztását illetően. Vagyis a küzdelem vállalása helyett az ellenzék ezúttal is paktumot kötött a kormánypárttal. A megállapodás révén — érvelt az Alföldi Ellenzék — a város mentesül a fölösleges izgalmaktól, és bizonyosra vehető, hogy „ily módon legalább annyi, ha nem több városi képviselő fog bekerülni az ellenzék soraiból a képviselő-testületbe, mintha az elkeseredett és éles küzdelemnek ígérkező választási harcba belebocsájtkoztak volna.” A paktum mellett szállt síkra a Szentesi Lap is. Sima László — a megállapodás egyik aláírója — teljes címoldalt szentelt a kérdésnek, leszögezve: „Mikor most városi képviselő-választásokra készülünk, az én szemem előtt az lebeg, hogy mint pártember nem adom fel hadi álláspontomat sehol, de nem viszem bele a nagypolitikát városi ügyeimbe, és mindenkit szívesen üdvözlök a képviselő-testület sorában, aki egyéniségénél fogva biztosítékot nyújt arra, hogy valóban e város érdekeit fogja a szívén viselni. Mert ehhez nem csupán hangos beszéd kell, hanem komoly munkásság...” 394 AE, 1913. november 13., november 16., november 23—27. 395 Szentesi Ellenőr, 1914. január 1. (a továbbiakban SZE); SZL. 1914. január 8.; SZE, 1914. február 1. 228
