Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
egyfajta megegyezésre, de a személyi gyűlölködés jórészt ezt is meghiúsította. A jelzett napon az I. 48-as népkör rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek egyetlen tárgyát a követválasztás képezte. A Munkapárt fokozatos előretörését beismerve a közgyűlés kimondta: „Elvárja tagjaitól, hogy 67-es jelöltre semmi körülmények között szavazatát nem adja, s aki a kör tagjai közül azt tenné, az párthűség ellen vét, és az kizáratik a kör tagjai közül.” Burián Lajos indítványára a közgyűlés kimondta azt is, hogy felhívást intéz mind a három 48-as jelölthöz aziránt, miszerint a kör vezetőségéhez intézendő nyilatkozatban kötelezőleg jelentsék ki, hogy bármelyik párt kerüljön is be a pótválasztásba a Munkapárttal szemben, azt úgy a pótválasztásból kimaradt jelöltek, mint azok hívei támogatni fogják, nehogy Szentesen a függetlenségi lobogó elbukjon. Az eredményesnek induló tanácskozást Kalpagos Szabó Imre akasztotta meg, aki kijelentette, hogy meggyőződése szerint 11 évvel ezelőtt Sima Ferenc a szentesi népet és mandátumot eladta Molnár Jenőnek, ezért az ő zászlójára nemcsak 1848 van felírva, hanem az is, hogy Molnárt minden áron meg kell buktatni. Burián Lajos figyelmeztette a jelöltet, hogy amit hirdet, nem vall igaz 48-as harcos lelkiismeretére. Erre Kalpagos azzal vágott vissza, hogy kész harcolni a 48-as zászló alatt, de ha ő nem lehet szentesi követ, akkor azért fog küzdeni, hogy Molnár Jenő se lehessen az. Vagyis a 48-as zászló bukása árán is küzd Molnár ellen. Kalpagos Szabó botrányos mnegnyilatkozását tetézte, hogy a Kovács-párt délutáni népgyűlését a Molnár-párt hívei megzavarták, olyannyira, hogy csak a rendőrség közbelépésének köszönhetően nem került sor tettlegességre. Az eset miatt a délelőtti megállapodás betartása a Kovács-párt részéről is kérdőjelessé vált.374 A választásra június 10-én került sor. A sorshúzás eredményeként az egyik szavazatszedő küldöttségnél a Molnár-párt, a másiknál a Kalpagos-párt kezdte a szavazást. A pártok egymást váltva vezették a turnusokat az urnák elé. Kovács Dénes az első turnus leszavazása után hivatalosan bejelentette, hogy visszalép a jelöléstől. Visszalépéséig 30 szavazatot adtak le rá. Döntését utólag azzal indokolta, hogy pártját nem érezte elég erősnek arra, hogy bejuttassák őt a pótválasztásba, a győzelem esélye nélkül pedig nem akarta rontani a többi függetlenségi párt esetleges sikerét. Visszalépése után felszólította választóit, hogy valamelyik 48-as jelölthöz csatlakozzanak. A küzdelem a megmaradt három jelölt között tovább folytatódott. Délre egyértelművé vált, hogy a Molnár-párt és a Munkapárt párviadala fogja eldönteni a mandátum sorsát. Az eredmény állása ekkor: Fekete Márton 170, Molnár Jenő 167, Kalpagos Szabó Imre 98 szavazat. Ennek ellenére Kalpagos hallani sem akart a visszalépésről. A délután folyamán Fekete Márton előnye tovább nőtt, de még nem volt behozhatatlan. Négy órakor az eredmény állása: Fekete Márton 480, Molnár Jenő 436, Kalpagos Szabó Imre 158 szavazat. Egy órával később a Molnár-párt ereje kezdett megtörni, már csak akadozva tudta kiállítani a 20 fős turnusokat. A zárórát este 10 órára tűzték ki. A végeredmény: az összesen leadott 1853 szavazatból (beszámítva Kovács Dénes 30 szavazatát) Fekete Márton 1018, Molnár Jenő 599, Kalpagos Szabó Imre 205 szavazatot nyert el. Ez azt jelentette, hogy 42 évi szünet után abszolút többséggel a kormánypárt szerezte meg a szentesi mandátumot. (A megye többi választókerületében vegyes eredmény született, amennyiben Csongrádon a Justh-párt, a tápéi kerületben a 374 CSML (SzF) 3891/1910. Polgm. ált. ir.; AE, 1910. április 23., május 3., május 8., május 18.; SZL, 1910. április 22., május 3., május 7., május 17. 219
