Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
marasztaló tudósítást közölt a Budapesti Hírlap, a Fővárosi Híradó és a Szegedi Napló is.221 Magától érthetően a helybeli újságoknak hosszú időn át (szinte kizárólagos) témája maradt a polgármester-választás ügye. Míg a Szentes és Vidéke lelkesen üdvözölte az eredményt és mentegette a választási eljárást, addig a Szentesi Lap a képviselő-testület legitim többsége és a város egész közönsége ellen elkövetett merényletként értékelte a történteket. A többségi véleményt képviselő lap a választást követő napon közzétett vezércikkében leszögezte: „Tudomásul veszünk ebből az esetből annyit, hogy mindaddig, míg a kinevezés be nem jön, dr. Tasnády úr Szentes város polgármesteri székét el nem foglalhatja, s olyanforma polgámrestemek tekintjük, mint amilyen királya volt Magyarországnak Vencel és Ottó. (...) Ilyen papiroson szereplő polgármestere lesz Szentesnek Tasnády is!” A Szentesi Lap ettől kezdve nem is emlegette Tasnády Antalt másként, csak mint „papiros-polgármester.”222 14. „NEM ÉS NEM!” A botrányos polgármester-választás után a képviselő-testületben döntő többséget élvező városi párt tevékenysége nyíltan arra irányult, hogy Tasnády polgármester működését lehetetlenné tegye, és ezáltal bukását előmozdítsa. Ennek eléréséhez mindenféle módszert és eszközt megengedhetőnek tartott, s mint látni fogjuk, fel is használt. Tasnády Antal hivatalba lépésének megakadályozására már a választás alkalmával megtörténtek az első lépések, amennyiben a közgyűlés többségének nevében óvás hangzott el a választási eljárás és annak eredménye ellen, illetőleg indítványoztatott a polgármesteri fizetés folyósításának megtiltása. A fellebbezés felsőbb hatóságok általi elbírálásáig elvileg nem kerülhetett sor az új polgármester hivatalos beiktatására. Ennek ellenére Stammer alispán — még a fellebbezés írásban történő benyújtását sem várva be — szigorúan utasította a városi tanácsot, hogy sürgősen intézkedjen a polgármesteri hivatal átadásáról és átvételéről, valamint a polgármesteri fizetés folyósításáról. A tanács igen kínos helyzetbe került, hiszen ha eleget tesz az utasításnak, bizton számíthatott a képviselő-testület megrovására, ellenállás esetén viszont a felettes megyei hatósággal került volna szembe. Végül engedett Stammer nyomásának, s október 5-én határozatot hozott a hivatal átadásáról és a fizetés folyósításáról. Ennek nyilvánosságra kerülése után Sima Ferenc és dr. Filó Lajos képviselők nyomban tiltakozó beadványt intéztek a tanácshoz, figyelmeztetve határozatának törvénytelenségére. Nyomatékosan kérték a tanácsot, hogy vonja vissza a hatáskörét meghaladó határozatát és tagadja meg a polgármesteri hivatal átadását, ill. a fizetés folyósítását. Ellenkező esetben beadványukat tekintse fellebbezésnek, és érdemleges eldöntés végett terjessze a közgyűlés elé. A közgyűlési határozat megszületéséig pedig tartsa függőben a hivatalátadást és a fizetés folyósítását. A figyelmeztetés ellenére a polgármesteri hivatal átadása október 6-án megtörtént. A tanács csak négy nappal később tűzte napirendre a tiltakozó beadvány megtárgyalását, s az alispáni utasításra hivatkozva kimondta, hogy nem áll jogában a 221 SZL, 1891. október 4., október 6. 222 SZL, 1891. október 1. 139
