Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
főjegyző választása rendben folyt le. Sima tiltakozott a candidatio ellen, de azért pártjával szavaztatott — s nagy meglepetésre kisebbségben maradt. Ez az első veresége Szentesen. Megválasztatott dr. Mikecz Ödön képzett, művelt, vagyonos fiatalember”. Arról természetesen nem írt, hogy a kandidálást Stammer alispán két kinevezett taggal, a választottak hozzájárulása nélkül ejtette meg. A távirat mindenesetre mutatja, hogyan érvényesült a gyakorlatban Zsilinszky főispán sokat emlegetett pártatlansága.214 Ilyen előzmények után nem csoda, hogy a polgármester-választás előkészületeit a megszokottnál is nagyobb érdeklődés kísérte. Általános véleménnyé vált, hogy a megyei párt meg fogja ismételni a főjegyző választásnál bevált taktikát, a figyelem középpontjában ezért az állt, hogy a városi párt milyen lépéseket tesz ennek kivédésére. Képes lesz-e felveimi a küzdelmet, vagy mint a megyepárti lapok hirdetik, szép csendesen kimúlik? A városi párt vezetői levonták a tanulságokat és arra a meggyőződésre jutottak, hogy csakis abban az esetben számíthatnak sikerre, ha olyan jelöltet állítanak, aki élvezi a képviselők és a lakosság osztatlan bizalmát. Ilyennek számított Balogh János, aki rendkívül nagy népszerűségén túl, egyszer már bizonyította, hogy alkalmas a város vezetésére, és megyei tisztsége ellenére köztudottan a városi párthoz tartozott. A kérdés csak az volt, hogy Balogh hajlandó lesz-e otthagyni a nyugodtabb és jobban fizetett megyei állását a kialakult viszonyok miatt egyáltalán nem csábító polgármesteri székért. Erre már július elején megszületett a válasz. Balogh János ugyanis kinyilatkozta, hogy kész elfogadni a polgármesterséget, amennyiben a városi képviselő-testület döntő többsége párttekintet nélkül hívja és támogatja. A városi párt ennek biztosítása érdekében széleskörű kampányba kezdett. A megyei párt sem tétlenkedett. Végleges jelöltje egyelőre még nem volt, a beavatottak azonban egyre gyakrabban emlegették dr. Tasnády Antal 29 éves fiatal ügyvéd nevét, akinek első komolyabb közszereplése az volt, hogy strómanként indult a főjegyző választáson. A megyei körökben felmerült az az elképzelés is, hogy megkísérlik a rájuk nézve már veszélytelennek látszó Sarkadi Nagy Mihályt megtartani a polgármesteri székben, de a képviselő-testület és Sarkadi várható tiltakozása miatt végül ejtették ezt a lehetőséget. A végleges álláspontjuk kialakításáig tevékenységük jórészt az időhúzásra és ami ezzel szorosan összefüggött, a városi párt jelöltjének szisztematikus lejáratására szorítkozott.215 Hosszas halogatás után Stammer alispán szeptember közepén végre meghirdette a pályázatot a polgármesteri állásra, a választás idejét pedig szeptember 30-ra tűzte ki. Ennek hatására újból megélénkült a pártok tevékenysége. A megyei párt most már határozottan Tasnády Antalt vallotta jelöltjének, s mindent elkövetett népszerűsítése érdekében. A kortesek Tasnádyt függetlenségi politikusként igyekeztek beállítani és érthetetlennek nyilvánították, hogy a függetlenségi többségű városi párt a kormánypárti Balogh Jánost akarja polgármesternek. A Szentesi Lap a kortesfogással foglalkozva fordítva tette fel a kérdést és válaszolt is rá: — Hogyan lehet az, hogy a szentesi függetlenségi párti népnek tetszik a kormánypárti Balogh János, s a kormánypárti vármegyének nem? Úgy, hogy a vármegye szívesebben látna egy mondvacsinált függetlenségi párti embert, ki készséges kiszolgálója lenne a vármegyének, mint a kormánypárti Ba214 CSML (SzF) 256/1891. Főisp. ír. 215 SZL, 1891. július 5—10. közötti számai. 135
