Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
egyidőben felgyorsult a Sarkadi polgármester és Tóth Kálmán adóügyi tanácsnok ellen még az elmúlt ősszel folyamatba tett többrendbeli fegyelmi eljárás is, amelynek végtárgyalását június 9-re tűzték ki. A tárgyalást megelőző napon váratlan esemény történt: Sarkadi Nagy Mihály polgármester benyújtotta lemondását. A sokak által kételkedve fogadott hír igaznak bizonyult. A hivatalos verzió szerint a polgármester lemondásának az oka az volt, hogy a városi képviselő-testület június 7-i ülésén — a szentes-hódmezővásárhelyi vasút költségei körül kialakult vitában — az általa képviselt álláspontot a közgyűlés leszavazta. Hihetőbbnek tűnik azonban az az általánosan elfogadott vélemény, hogy Sarkadit az a szakadatlan támadássorozat késztette visszalépésre, amelyet a megye folytatott személye és a város többi tisztviselője ellen. Igen valószínűnek látszik, hogy lemondásával elejét akarta venni az ellene indított és várhatóan újabban indítandó fegyelmi eljárásoknak is. Ez utóbbit támasztja alá, hogy a KIB fegyelmi választmánya a június 9-én megtartott ülésén a Sarkadi Nagy Mihály ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárást — a Döme-féle ügy kivételével — beszüntette. Ugyanakor Tóth Kálmán tanácsnokot a legsúlyosabb büntetéssel, hivatalvesztéssel sújtotta. A városi képviselő-testület június 22-én tárgyalta Sarkadi polgármester lemondását. A lemondást sajnálattal tudomásul vette, a volt polgármester érdemeit jegyzőkönyvbe iktatta, ellenben a lemondás indoklását nem fogadta el.212 13. VÁLASZTÁSOK SZURONYOS FEDEZETTEL Sarkadi Nagy Mihály polgármester lemondását a megyei párt nagy győzelemként könyvelte el. Megítélése szerint a polgármester visszalépése által a megye ellen küzdő városi párt elvesztette erejét, fej nélkül maradt, ezért várhatóan önmagától felbomlik. Ebből kiindulva elérkezettnek látta az időt arra, hogy a nyomás fokozásával saját jelöltjével töltse be a város elsőszámú tisztségét. Ennek érdekében nem riadt vissza a kétes módszerek alkalmazásától sem. Az érdeklődés középpontjában álló polgármester választást megelőzte a főjegyzői állás betöltése. Az előkészületek során a pártok komoly erőfeszítéseket tettek, mivel ennek kimenetelét egyaránt főpróbának tekintették. Az eredmény ugyanis megmutathatta, hogy történt-e változás a szembenálló felek erőviszonyában. A megyei párt dr. Mikecz Ödön fiatal ügyvéd megválasztását szorgalmazta, vele szemben a városi párt Szánthó Lajos ügyvéd, a Csongrádmegyei Híradó szerkesztőjének megválasztásáért küzdött. A hagyományos korteskedések viszonylagos rendben folytak. Néhány nappal a választás előtt azonban felbolydultak a kedélyek, ugyanis híre terjedt, hogy Stammer alispán oly módon akarja biztosítani a megyei párt győzelmét, hogy mint választási elnök eleve megakadályozza a városi párt jelöltjének a választásban való részvételét. A jól értesültek szerint ezt a jelölő bizottság segítségével kívánja elérni. A bizottság 4 tagja közül ugyanis kettőt a törvény előírásai értelmében ő nevez ki, tehát az ő elnöki szavazatával együtt a bizottságban többséget élvez, így gyakorlatilag azokat jelöltetheti ki választásra, akiket akar. Csak arról kellett gondoskodnia, hogy legyen kellő számú pályázó a 212 CSML (SzF) 4672/1891. Alisp. ált. ír.; 240/1891. Főisp. ir.; 74/1891. Közgy. jgyk.; SZL, 1891. május 26. — június 23. közötti számai. 133
