Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
sődleges feladatává az átalános Csongrád megyei viszonyok feltárása vált. Az eredeti szándék tehát némileg módosult, az új helyzet azonban méginkább megkönnyítette annak a főispáni állításnak a cáfolását, amely szerint az egész akció csupán néhány fegyelmi vizsgálat alatt álló szentesi tisztviselő izgatásának az eredménye. A 100 tagú küldöttség április 22-én utazott a fővárosba. A délelőtt folyamán részt vett a parlament ülésén, ahol két interpelláció hangzott el a Csongrád megyében uralkodó állapotokkal kapcsolatban. Komjáthy Béla és Tors Kálmán képviselők aprólékosan ismertették mindazokat a törvénysértéseket, hatalmaskodásokat, melyeket a megyei vezetés az egyes településekkel szemben elkövetett, és külön kitértek Zsilinszky főispán és Stammer alispán által meghonosított személyi üldözések rendszerére. Az interpellációkra válaszoló miniszterelnök gyors intézkedéseket ígért a felsorolt sérelmek orvoslására. A szentesiekből, csongrádiakból és mindszentiekből álló népes delegációt délután fogadta Szapáry miniszterelnök-belügyminiszter. A küldöttséget Horváth Gyula, Helfy Ignác, Tors Kálmán, Komjáthy Béla és dr. Heltai Ferenc vezette. A Csongrád megyei vezetés elleni panaszokat tartalmazó terjedelmes emlékiratot Horváth Gyula nyújtotta át, élőszóban is előadva a legfájóbb sérelmeket. Részletesen kitért a szentesi elöljáróság tagjai ellen folyó kíméletlen üldöztetésekre, melyekért személyesen Zsilinszky főispánt és Stammer alispánt tette felelőssé. A miniszterelnök ezúttal is ígéretet tett a bajok orvoslására, de nyomatékosan kérte a küldötteket, hogy higgadtan várják be a folyamatban lévő fegyelmi vizsgálatok eredményét. A delegáció bizakodva távozott. A fővárosi lapok napokon át címoldalon foglalkoztak a Csongrád megyei állapotokkal. Terjedelmes írásokat közölt a Pesti Napló, a Budapesti Hírlap és az Egyetértés, egybehangzóan elítélve a Csongrád megyében uralkodó botrányos viszonyokat. Ellenkező előjellel, de ugyancsak bő teret szentelt a témának a kormány félhivatalos lapja, a Nemzet is, amely leközölte Stammer alispánnak a megyei adminisztráció védelmében írt cikkét.211 Csongrád megye — még ha csak napokra is — az országos érdeklődés középpontjába került. Úgy látszott, hogy a városi párt által kezdeményezett demonstratív akció elérte a célját, amennyiben sikerült a kormányzat és ami nem kevésbé fontos, az országos közvélemény figyelmét ráirányítani a tarthatatlanná vált Csongrád megyei viszonyokra. Ha egycsapásra bekövetkező gyökeres változás ettől nem is volt várható, az mindenesetre reális reménynek tűnt, hogy a nyílt rosszindulaton alapuló megyei intézkedések száma legalább is csökken. Azonban hamarosan még ez is túlzott elvárásnak bizonyult. Alig egy hónappal a 100-as küldöttség útja után, megérkezett a miniszterelnök leirata, amely megerősítette dr. Filó Tihamér hivatali állásából történő elmozdítását. Nem sokkal később egy újabb leirat elutasította a Döme-féle árvatári sikkasztás ügyében benyújtott fellebbezéseket, ugyanakkor a vizsgálatot és a vagyonzárlatot Sarkadi polgármester mellett kiterjesztette további négy személyre, köztük Balogh János volt polgármesterre. Ugyanez a leirat Sarkadi polgármestert a fellebbezésében használt „sértő és illetlen” kifejezésekért 50 frt rendbírságban marasztalta el. Ezekkel 211 Képviselőházi Napló, 1887— J892. XXIII. 86—95. o.; SZL, 1891. április 17. — május 1. közptti számai. Horváth Gyula adataira SZEE/1987. 16—19. o., Labádi Lajos: Városunk első díszpolgára. SZEL, 1993. jan. 23. 132
