Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
Tolásában és propagálásában. Határozott irányvonalával jelentős szerepet játszott a közvélemény formálásában. Az érintett tényezőket kedvezően egészítette ki az ellenzék vezetésében az 1870-es évek végén bekövetkezett személyi változás. Buday József kényszerű távozása után az ellenzék átmenetileg nem rendelkezett kiugró tehetségű vezetővel. 1876—77 folyamán azonban mindinkább előtérbe került a fiatal, rendkívül energikus Sima Ferenc személye, aki elsősorban vitakészségével és bátor szókimondásával hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben részt vett a helyi Függetlenségi Párt szervezésében, amelynek jegyzőjévé választották. Az országgyűlési képviselőválasztások idején már a Szentesi Lap belső munkatársaként működött Buday József oldalán, 1876 szeptemberében pedig átvette a lap szerkesztését. Ezzel közel egyidőben beválasztották a 48-as kör választmányába. Növekvő népszerűségét jelezte, hogy 1877-ben városi képviselőnek is megválasztották, s 9 pályázó közül ő nyerte el a városi levéltámoki állást. Ilyen előzmények után a 48-as népkör 1878. január 13-án tisztújító közgyűlésen Sima Ferencet választották meg a kör elnökévé.183 A helyi ellenzék fokozódó előretörése először az 1878 májusi városi tisztújítás alkalmával vált igazán érzékelhetővé. Az előkészületek a pártpolitikai szempontoktól mentesen folytak, ennek ellenére csakhamar nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenzéki képviselők állásfoglalása lesz a döntő az egyes tisztségek betöltésénél. Mivel a függetlenségiek zöme a város gyorsabb ütemű fejlődése mellett kötelezte el magát, nem okozott meglepetést, hogy a polgármester-kérdésben Balogh János mögé sorakoztak fel. Ezt annak ellenére tették, hogy Balogh János ekkor még köztudottan nem az ő pártjukhoz tartozott. Szintén ők biztosították ifj. Sarkadi Nagy Mihály főkapitánnyá választását, függetlenül Sarkadi politikai beállítottságától. A számszerű fölény birtokában természetesen számos fontos tisztségbe saját párthíveiket juttatták be — így Sima Ferencet, Burián Lajost, Babós Bálintot, Aradi Kálmánt, Abaffy Zsigmondot, Győri Józsefet, Boriszlavszky Leót... stb. —, de velük szemben is megkövetelték a szakképzettséget és alkalmasságot. Befolyásuk tehát a város vezetőségében is megerősödött, de azáltal, hogy nem törekedtek a helyi hatalom kizárólagos birtoklására, jelentősen hozzájárultak a fokozott fejlődést óhajtók egységének megőrzéséhez. Ez pedig tovább növelte irányukba a lakosság szimpátiáját. Az ellenzéki irányzat valóságos fölényét legékesebben az 1878 nyarán megtartott országgyűlési képviselőválasztás bizonyította. A választási előkészületek, de különösen Simonyi Ernő július 20—21 -i szentesi látogatása alkalmával szerzett benyomásai alapján — mely alkalommal ismét Simonyit kiáltották ki a helybeli függetlenségi párt jelöltjévé — Rónay Lajos főispán arról értesítette Tisza Kálmán miniszterelnököt, hogy a szentesi kerületben Simonyi Ernővel szemben a Szabadelvű Párt „ezidőszerint nem látja ildomosnak” ellenjelölt állítását. A szépítés kedvéért hozzátette, hogy a párt az erejét és munkásságát fenntartja a valószínűleg sorrakerülő pótválasztásra. A kormánypárt teljes visszavonulása következtében szokatlan csendességgel közeledett a választás napja. Ellenjelöltek hiányában nem voltak viharos népgyűlések, kedélyeket felizgató korteskedések. Augusztus 8-án Simonyi Ernőt egyhangúlag Szentes orszgágyűlési képviselőjévé választották. A korabeli tudósító ezt a pártkülönbség 183 SZL, 1878. január 20.; Sima Ferenc adataira nézve SZÉÉ/1988. 45—47. o. 118
