Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági Temesközből
55. pallat 56. paszúr 57. Sz. Mén(mögy) töknek-paszúrnak 58. pilis -piliskenyér 59. piszik 60. poszmat 61. rica - tányérica 62. szák 63. szárma 64. szétdíbol 65. szöszmöt 66. tatar 67. töndzsöre 68. tüsök 69. vaj alj a 70. véralma Mi a neve más szóval a mennyezetnek? Hogyan nevezik a babot más szóval? Aki körültekintés nélkül, árkon-bokron keresztül megy, arra azt mondják, hogy .......... M i a neve a kenyér megszegésekor levágott résznek, kis szeletnek? Mit mondanak arra, aki nagyon vágyakozik valamire, akit űz-hajt a vére? Mi a neve a trágyarakásnak más szóval? Minek nevezik a napraforgót más szóval? Mi a neve annak a merítőhálónak, amellyel a bárkából a halat kifogdossák? Mi a neve más szóval a töltött káposztának? Mit csinál az, aki mindent szétkuszál, széttúr? Mi a neve (pl. a fonál, cérnadarab, kóc stb.) apró hulladékának? Hogyan nevezték a rongyból összecsavart mécsbelet, illetőleg a gyárilag készített lámpabelet? Mi a neve a nagyobb cserépbögrének régiesen? Mi a neve az akácfa (és egy-két egyéb fafajta) ágain található szúrós részének? Mi a neve a kisütött vajnak, amelyhez pirított lisztet vegyítenek? Hogyan nevezik azt a téli almafajtát, amely apró szemű, savanykás ízű és sötétvörös színű? A fenti kérdőív címszavaival kapcsolatban szeretnénk megemlíteni, hogy ezeknek hangalakját nem köznyelviesítettük, azaz olyan formában vannak föltüntetve, ahogy Szeged népnyelvében élnek (pl. 14. csípőd; 21. égzöngés; 28. kufa; 39. kacsa; 40. kinyér; 42. kúdús; stb.). Tisztában vagyunk azzal, hogy kérdőívünk anyaga jellegénél és mennyiségénél fogva részletes vizsgálódásra nem alkalmas, hiszen például alaktani célú címszókat egyáltalán nem tartalmaz, arra azonban megfelelő, hogy a Szeged vidéki nyelvjárástípus jó néhány jellegzetes alaki és valódi tájszavának a szóban forgó vajdasági községekben való meglétére vagy hiányára általa fény derüljön. A nyolc kutatóponton gyűjtött szövegfölvételek viszont lehetővé teszik, hogy a bennük megfigyelhető nyelvjárási jelenségeket — legalábbis hangtani, alaktani és szókészleti szempontból — nagyon vázlatosan áttekintsük és a szegedi ’ népnyelv sajátosságaival némiképpen összevethessük. Ehhez az összehasonlításhoz legfontosabb forrásunk IMRE SAMU azon összefoglalása volt, amelyet A Magyar Nyelvjárások Atlasza alapján a Szeged vidéki nyelvjárástípus hangtani és alaktani jelenségeiről „A mai magyar magyar nyelvjárások rendszere” című monográfiájában összegzett (Bp., 1971. 343). Szeretnénk továbbá azt is megjegyezni, hogy a nyolc vajdasági község 280
