Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Juhász Kálmán: A Csanádi egyházmegye 1848/49-ben
ismerte a tisztet, s ez beeresztette. Több szobán áthaladva, az ebédlőben megtalálta Fábryt. Asztalnál ült az esperesplébános, két káplán társaságában. Mellette két nemzetőr állt. Fábry fájlalta, hogy Rókával nem találkozhatott Makón, pedig kizárólag az ő kedvéért tette meg Temesvárról az utat. Elbeszélte, hogy január végén kivonult a magyar sereg a Bánátból. A védelem nélkül maradt lakosok egy része a szerbektől való félelmükben Szegedre, Makóra, a Marostól északra menekült. Magukkal hozták menthető ingóságaikat. Óbébán a plébánián megszálltam, és közöltem utazásom célját.107 Biró Fölöp plébános minden áron lebeszélni kívánt. Azonban megmaradtam elhatározásom mellett, és másnap reggel108 értem Kiszomborra. Ott zűrzavar uralkodott, mert épp előző napon űzték vissza a nemzetőrök a betörni készülő szerbeket. Lármáztak, szidták a császárt, a katonaságot, a rácokat. Főleg akik idefutottak, és Makót is veszélyben látták. „Ezek miatt lettünk földönfutókká” kiáltották. Megszántam a menekülőket, és csitítottám őket. Ezt mondatain: Kár volt elmenekülni. Bíznunk kell, hogy a rend és béke helyreáll. A császárt ne szidják, mert nem tudja, hogy miket követnek el az ő nevében. Valamint az osztrákoknál elég volt Kossuth nevének említése a halálra és várfogságra, a magyaroknál pusztán a császár említése hazaárulás volt.109 Egy menekülő elkeseredésében botot emelt rám és kiáltott: Üssük agyon, ez is a rácok spionja! Ebben ugyan megakadályozták, de ide-oda lökdöstek, míg végre egy odaérkező nemzetőrtiszt kiszabadított, és a tömeget így csillapította le: „Fogolyként Makóra kisérjük, és átadjuk a vármegyei hatóságoknak.” Makón megengedték Fábrynak, hogy a plébánián lakjék, amíg a jegyzőkönyveket elkészítik. Délután érte jött a tiszt, aki Kiszomboron elfogta. Hintóba ültette maga mellé, a bakon kocsis és egy nemzetőr ült. Elindultak Szegedre. Ott átadták a foglyot, és két napig őrizték a szegedi várban. Innen Debrecenbe, majd a nagyváradi vésztörvényszék elé került. Váradon megengedték neki, hogy vizsgálati fogságát a nagypréposti székházban töltse.110 Egyes hírlapok111 halálos keletet követeltek részére. Azonban a kiszombori vizsgálat semmi terhelő adatot nem szolgáltatott, így a vésztörvényszék a honárulás alól fölmentette.112 Fábryhoz hasonló sorsban részesült a „magyar” hatóságok részéről kanonok-társa, az egy ideig szintén vikárius Oltványi István. „Elrettentő példa gyanánt el akarták égetni.”113 Kreminger Antal szegedi prépost-plébánost114 és Hoffstaettner Ferenc temes-külvárosi esperest javadalmából elmozdították, Biró Fülöp óbébai, Hulányi János bakovári, Farkas Antal niczkyfalvi és Arleth József Csanádi plébánosokat szintén elzáratták. Biró Fülöp azelőtt mint tábori lelkész szolgált Olaszországban. Óbébán árvíz idején115 csónakkal látogatta meg fiókegyháza híveit. Áldozatkészségéről az a feljegyzés maradt fenn az ő idejében telepített Kübekháza történetéből, hogy ennek imaháza és iskolája költségeihez 150 Forinttal járult hozzá. Akkor ezen összeg egy községi tisztviselő egészévi fizetése volt.116 107 1849. jan. 8. 108 1 849. jan. 9. 109 A 271. no Bémer László váradi püspök kieszközlésére, e püspököt az önkényuralom kötéláltali halálra, majd kegyelemből 20 évi vadban töltendő várfogságra ítélte. in T.emesvidéki Újság, 1849. febr. 10. 112 Ügyét a polgári törvényszékhez tették át. Fábry ennek intézkedését a radnai kolostorban várta meg. Temesvárra visszaérkezésekor nagy örömmel üdvözölte a lakosság. no M 212. 114 REIZNER: Szeged története. II. 153—155. n5 Ezen árvíz 1830-ban volt. 116 Nem valószínű, hogy Bíró, Hulányi és Farkas behódoltak az elnyomó osztrák hatóságnak. Viszont Arleth Csanádi pléh. kétségtelenül nem rokonszenvezett a Jtonvédekkeü Erről saját naplói tanúskodnak a Csanádi plébánián. A História Domust idézi: SZENTKLARAY JENŐ: Csanádegyházmegyei plébániák története. Temesvár, 1898. 692—694. 71
