Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Glück Jenő: Újabb adatok az 1848–49-es forradalom bánsági eseményeihez
a határőrökkel. Útját a Temes jobbpartján folytatta tovább, nagy lelkesedés közepette.41 Murgu és támogatói programjuk széleskörű ismertetése érdekében június 15—17- re Lúgosra általános bánsági népgyűlést hirdettek. Megelőzően Vukovics tudomására hozták, hogy céljuk „a szláv-szerb” mozgalommal szembeni állásfoglalás és a magyarokhoz történő csatlakozás. A királyi biztos feltételül szabta, hogy csupán kéréseket fogalmazzanak meg, a Bánságot ne kezeljék különálló tartományként és a népgyűlés legfeljebb egy napig tartson. A résztvevők számát illetően ellentmondó adatok keltek szárnyra. Murgu 20 000 emberről beszélt, Vukovics jelentése csupán 1500-at említ, sőt a népgyűlés vége felé márcsak néhány száz maradt. A Gazeta de Transilvania mintegy 10 000 főről tudott. A tömeg főként parasztokból állt valamint a falusi értelmiség tagjaiból. A szabadelvű vezető értelmiségiek gyéren jelentek meg.42 Azóta Szabadságmezőnek nevezett területen lefolyt eseményekről bőséges adatok állnak rendelkezésre, főképp Vukovics révén, akit helyszíni megfigyelői tudósítottak. Murgut a nép üdvrivalgással fogadta, majd követelték, hogy a kocsiján helyet foglaló Maxim Pascu szálljon le, mert bosszantó, hogy a „szeretett” férfiú egy „gyűlöletessel” érkezik. E magatartás mögött a kerületi iskolaigazgatóval ellentétben álló tanítóságot fedezhetjük fel. Murgu beszédjének veleje a haza megmentésének ügye volt a szerb mozgalommal szemben. Vukovics a magyarok irányában barátságosnak ítélte meg a népgyűlés hangulatát. Kifogásolja azonban, hogy harckészségüket a „hazáért” külön álló román fegyveres erő létesítéséhez kötötték, amelynek élén kapitányként Murgu állt volna. A Bánság átszervezésével kapcsolatban a román nyelvű közigazgatás bevezetése került napirendre, és csupán a kormánnyal óhajtottak magyarul levelezni. A Pesti Hírlap tudósítója úgy értékelte a követeléseket, hogy a Bánságnak Horvátországhoz hasonló jogállást igényelnek. A szerb püspöknek megtagadták az engedelmességet, és helyükbe vikáriusokat választottak. Rendzavarás nem történt és a Vukovics által oda rendelt fegyveres erő is elvonult. Az Amicul Poporului-ban megjelent a népgyűlés petíciója, amelyből megtudhatjuk, hogy hat nap alatt óhajtották a nép felfegyverzését megvalósítani, és visszakövetelték a megyétől beszedett fegyvereket. 3 A gyűlés határozatait a felek saját szemszögükből értékelték. Murgu 16—17 év távlatából az „ököljog” elleni tiltakozásnak minősítette, és sajnálatosnak, hogy a kormány intrikák által megtévesztve figyelmen kívül hagyta „egy népi határozat szentségét”. Murgu végül is a kormány és elsősorban a királyi biztos negatív magatartása miatt az országgyűléshez benyújtott törvényjavaslatban csupán az egyházi vonatkozású határozatokat, elsősorban az önálló román egyház megteremtését szorgalmazta. Kossuth Lajos a maga részéről augusztus 26-án lényegében a lugosi gyűlést a magyar államegység elleni megmozdulásnak minősítette, és kétségbe vonta jogosultságát. A törvényjavaslat napirendre tűzésével kapcsolatban Gál János és Alosin Vlad annak megtárgyalását indítványozták, míg Gorove István a román-magyar együttműködés mellett emelt szót. Többen a halasztás mellett érveltek, végül is az osztályokhoz utasították és többé nem tárgyalták.44 Az Egyenlőségi Társulat augusztus 2-án tárgyalta a románok igényeit, valószínűleg Murgu előterjesztése alapján, aki egyben a szervezet tagja is volt. 41 Pesti Hírlap, 1848. VI. 22. Közlöny, 1848. VII. 1. DEÁK IMRE: i. m. 80. I.D. SUCIU-R. CONSTANTINESCU:,Documente privitoare la istoria Mitropoliei Banatului. II. 703—704. « Ibidem, 767. ALA. III. 43. Gazeta de Transilvania, 1848. VI. 1., Közlöny, 1848. VII. 4. 43 Drapelul, 1901. VI. 11/24., Közlöny, 1848. VII. 4., Pesti hírlap, 1848. VII. 19., Amicul Poporului, 1848. VII. 22-VIII. 3., VII. 29-VIII. 10., VUKOVÍCS SEBŐ i.m., 260-261. 44 BELLE JÁNOS: Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Budapest, 1956. 143., 160., 226., 230., Közlöny, 1848. CL 19. Anul 1848 in Pnncipatele Romane. II. 137. 53
