Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Glück Jenő: Újabb adatok az 1848–49-es forradalom bánsági eseményeihez
és előtérbe állították egyházi és iskolai igényeiket, számítva a magyar kormány segítségére a hajlíthatatlan szerb főpapsággal szemben. Kirajzolódott az Eftimie Murgut vezetőjükként elismerő román radikális irányzat is, főképpen annak — a márciusi ifjúság segítségével történt — április 8-i kiszabadulása után. Úgy látszik, hogy ezen irányzat vezetői (Axente Bojincä, Stefan Ioanescu, Ignatie Vuia esperes stb.) a fentieken túlmenően a Bánságban egy román autonóm terület létrehozását óhajtották. A két irányzat követelései találkoztak az önálló egyház sürgős megvalósítása érdekében, főképpen Beöthy Ödön törvénybe iktatott javaslata nyomán, amely elrendelte a görögkeleti egyházi kongresszus összehívását, mégpedig a hívők nemzetiségi aránya alapján álló képviseleti rendszer szerint. Sajnos a törvény a románok számára előnyös intézkedése, amely az elválás kimondását eredményezhette, elsikkadt a budai püspök által készített felosztásban. A száz mandátumból a román jellegű aradi egyházmegyének 14 helyet biztosított, ugyanakkor a temesvári és verseci püspökség 29 helyére csak részben számíthattak. 3 Ezen eseményekkel egybeesik a szerb nemzeti mozgalom radikalizálódása Rajasics metropolita vezetésével, amely igényt jelentett be a Szerb Vajdaság keretében a Bánságra is, és fenn akarta tartani az illír privilégiumok rendszerét. Igyekezett a románok segítségét is megnyerni, sőt meghívta őket a május 1- től 12-ig Karlócán tartott értekezletre. A krassóiak távolmaradásukkal tüntettek.33 34 Ezzel szemben az aradi székesegyház román közössége áprilisban kezdeményezte a képviseleti rendszer felülvizsgálását és a kongresszus áthelyezését egy románok által is lakott városba. Eötvös József, mint vallás és közoktatásügyi miniszter, vizsgálatot rendelt el, de az eredmény bevárása nélkül kormányzati szinten csupán a kongresszus Temesvárra áthelyezését rendelték el.35 A krassóiak radikális megoldásban egyeztek meg. A megyegyűlés után május 4—5-én tartott gyűlésükön Nicolae Bojinca javaslatára a kongresszus bojkottálását határozták el és egyben 16 tagú küldöttség indítását Eftimie Murgu vezetésével, amely felkéri a kormányt a különálló román egyházi és iskolarendszer elismerésére.36 Hasonló elképzeléseket fogalmazott meg május 15. és 21. között Pesten, az Emanuel Gozsdu elnöklete alatt összeült gyűlés, kilenc krassói küldött részvételével. Beadványukban az önálló szervezet zsinati megalakításáig a vezetést egy érseki vikáriusra akarták bízni, egy lelkész és egy világi tanácsos segédletével. Az alapítványokból kérték a románok részét. Előterjesztésükben síkraszálltak a román nyelv biztosításáért a templomban és iskolában valamint általában „belügyeiben”. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumban román ügyosztályt óhajtottak, a különböző hivatalokban pedig a román tisztviselők számának szaporítását. Ugyanezt szerették volna elérni a határőezredeknél is. A június 15—27-re Temesvárra összehívott kongresszus meghiúsult. Távol maradtak a krassóiak és ellenkező okból a szerbek, két baranyai küldött kivételével. Vukovics Sebő — ő maga is görögkeleti szerb — mint királyi biztos, figyelmen kívül hagyta Szemerének a románok számára kedvező utasítását, amely előírta, hogy „a jelenlévők döntenek”. Az aradi, verseci és temesvári egyházmegyék románjai külön gyűlést tartottak, és ott megerősítették a pesti határozatokat, kiegészítve nemzetiségük 33 Gazela de Transilvania, 1848. III. 29. Román Akadémia Könyvtára Bukarest. Kézirattár (köv. Ak.) mss rom. 1059. 81. 34 Temesvári gör.kel. román érsekség levéltára. Lugosi gör.kat. püspökség alapja 436/1848. Pesti Hírlap, 1848. V. 27. 35 /^k. 143/1956/126., Foaie pentru minte, inimä $i literaturá 1848 IV. 26. 36 ÁL. 394.. 475/1848. Gazela de Transilvania, 1848. V. 13.. 17.. 24. 51
