Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Barla László: Szentes igazgatása az 1848/49-es forradalomban
A birtoklátói bizottmány elnöke egy tanácsbeli, tagjai: a város négy tizedéből 2—2 képviselő, a városgazda és a mérnök. Ügyel a város minden vagyonára, épületeire és gazdálkodására. Az egyes polgárok ingatlan javait bejegyzi a telekkönyvbe, átvezeti a változásokat, kivonatokat készít és ad ki: egyszóval vezeti a telekkönyvet. A nemzetőri bizottmány 4 képviselőből áll, elnöke a főkapitány. Elkészíti a nemzetőrök név szerinti jegyzékét, kirendeli őket, számon tartja a kiadott fegyvereket, kivizsgálja és elintézi a panaszokat, teljesíti a felsőbbség utasításait. A közgyűlés szabályokat alkotott a végrendeletekről, a tanúvallomásokról, az idézésekről, a pénztárakról és az utalványozási jogról, a pecsétekről és a napidíjakról. Minthogy az István nádor által 1848. július 16-án kiadott diploma kísérőlevelében Szemere Bertalan belügyminiszter nem tartotta szükségesnek a mérnöki, a pénztárnoki és a számvevői hivatal fenntartását, a szabályrendelet tervezete ezekre külön is kitér. A mérnöki hivatal fenntartását az teszi szükségessé, hogy éppen folyik a közlegelő birtokaránylagos tagosztálya. Ez a hivatal kezeli a 99 670,5 hold/1100 négyszögöles határt nyilvántartó telekkönyveket és térképeket. 1837 óta működik, évi költségvetése 360 Ft. A pénztárnoki hivatal fenntartására és az adópénztártól való elkülönítésére azért van szükség, mert az utóbbi az egyes lakosok adóját, az előbbi pedig a város pénzét kezeli. 1837 óta így működik, évi költségvetése 400 Ft. A számvevői hivatalt sem lehet összevonni a főügyészi hivatallal, mert mindkettőnek igen terhes kötelezettségei vannak. A számvevői hivatal kötelessége a számadások felügyelete, a költségvetés, az árjegyzékek vizsgálata, szóval a városi közigazgatás számvitele. 1837 óta működik, évi költségvetése 300 Ft. Nem látja szükségesnek a tervezet a Szemere által javasolt ellenőri hivatal létrehozását. A tervezet tartalmazza a tisztviselők és hivatalbeliek működésére vonatkozó utasításokat. Részletes utasítást kaptak a polgármester (évi 400 Ft fizetéssel), a főbíró (300), a 8 tanácsbeli (200—200), a főkapitány (400), a főjegyző (400), a főügyész (400), az aljegyző, egyszersmint levéltárnok (250), a gyámatya (300), az adószedő (400), a mérnök (360), a pénztárnok (400) és a számvevő (300). Ugyanígy az alhivatalnokok: a belső alkapitány (120), a külső alkapitány (lótartás nélkül 200), a tömlöctartó (100), a katonai biztos (160) és a városgazda (160). A tervezet fölsorolja a város állandó alkalmazottait, cselédeit is: orvos (200), sebész (150), baromorvos (120), 2 bába (50—50), 2 írnok (160—160), 2 kisbíró, 4 mezei csendőrhadnagy, 4 levélhordó hadnagy, 4 tizedes, 8 lándzsás, 6 pénztári őr (96—96), 50 éjjeliőr (40—40) és 3 toronyőr (50—50). A tisztviselők és alkalmazottak évi fizetése összesen 12 228 Ft. A felsorolt állandó cselédeken kívül, ha a szükség úgy hozza magával, a város 4 lovaskocsist, 2 ökrösbérest és 1 udvaros és kályhafűtőt is alkalmazni óhajtott. Fizetésüket — lehetvén időszaki alkalmazottak — előre nem állapították meg. A tervezetet Bartha János tanácsnok és Vecsery Zsigmond főügyész vitte Debrecenbe. Az Országos Honvédelmi Bizottmány jóváhagyta egyetlen pont kivételével: tudniillik, hogy Szentes önálló köztörvényhatóság. Ez alkalommal — nem először és nem utoljára — elesett attól, hogy a törvényhatósági jogot megnyerhesse. Az OHB alárendelte a várost a vármegyének, az pedig a járási főszolgabíró által érvényesítette jogait. Új választásokra és kinevezésekre már csak akkor került sor, ha valaki lemondott. A megszervezett új rend nem sokáig, 1849. augusztus 2-áig működött. A császári seregek bevonulása után már egy kinevezett tanács hajtotta végre a fölsőbb hatóságok parancsait. 34
