Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Damjanich Jánosné Csernovics Emília életrajza (1819–1909) Csernovics Lara feljegyzéseit közzéteszi Varsányi Péter István

plébánosnak, kinek nevére nem emlékszem, pedig többször hallottam. Úgy rémlik, Oltványinak hívták,27 de nem merem birtosan állítani.

Nos, ez a plébános úr egy ékes levélben megköszönte a küldött ajándékot, de a levelet Csernovics Emíliának címezte. Néném ezen szörnyen megütközött, és írt neki, kérdőre vonva, miért tette ezt. A jő plébános felelt reá, hogy ő ezt csak gyöngédségből tette, nem akarva a meggy alázott nevet a levél címére írni. Mélységes keserűség töltötte el szegény néném szívét, valahányszor e dologról megemlékezett. Meg is írta a papnak a maga feleletét, amelyben többek között ez állott: „Jegyezze meg magának a plébános úr, hogy én erre a meggyalázott névre olyan büszke vagyok, mint a király koronájára. Aki tehát ezt a nevet mellőzi, engem vérig sért stb.”.

1860-ben meghal a jó Návay Miska bácsi. Néném segít feleségének ápolni, s a kétségbeesett özvegyet odahozzák magukhoz, s nagyanyámmal együtt, ki az általam is szeretve tisztelt Pepi nénit testvéreként szereti iparkodnak elviselhetővé tenni fájdalmát. Ott is marad náluk majdnem fél évig.

Ezalatt ismerős körük is bővül. Hajós Józsefné Madarassy Erzsébet és Wierzbiczky Longinné Rötth Emíliával barátkozik össze néném. Wenckheim Józsiék is felköltöznek Budára. A telet a várban levő kis palotájukban töltik. Ez utóbbiakkal többször utazik együtt néném. Beutazzák együtt Felső-Magyarországot Wenckheimék fogatán, egyszer pedig Páris és Londonban járnak együtt. Később Rónaynéval és Szlávynéval tesznek egy utat Németországban és Svájcban. Hogy merre jártak mindenütt, nem tudom. Néném Drezdát és Münchent emlegette. Svájcban pedig Genfet, ahol majdnem rosszul jártak. Ott találkoztak ugyanis két száműzött magyar úrral: Puky Miklóssal28 és Dessewffy Dénessel,29 kik aztán megmutogatták nekik Genf nevezetességeit. Délutánra csónak-partiét terveztek, s ki is evezett velük a két úr gyönyörű időben. Mikor már messze benn voltak, jött egy vihar, s igen nagy és nehéz küzdelem után tudtak csak partrajutni. Akik látták a küzdő csónakot, mind azt mondták, hogy elveszettnek látszott.

Járt még lenn néném Fiúméban is Návay Lászlóékkal, kik fiúkat, Návay Kálmánt30 látogatták meg a fiumei tengerészeti akadémián, gondolom 1860-ban. Mikor Emília néni Budapestre került, belépett a Pesti Jótékony Nőegyletbe, amelynek Bohusné Szőgyényi Antónia31 volt az elnöknője, kit ő Aradról jól ismert. Ez az egyesület szegényeket és nyomorultakat istápolt. Néném mindig befizette tagsági díját, de akkor maradt el az akciótól, mikor Bohusné fia elvette Görgey Arthur csodaszép leányát.32 A gyűlések ugyanis Bohusné lakásán voltak, és ő nem ment el olyan házhoz,

27 Oltványi Pál 1854. nov. 1-től 1871-ig Földeákon volt plébános, ahonnan Szegedre helyezték. Feltételezhető, hogy róla van szó a visszaemlékezésben.

28 Puky Miklós (1806—1887) liberális ellenzéki politikus. 1848-ban képviselő, kormánybiztgs (Heves megye, Komárom). A világosi fegyverletétel után emigrált, 1855-ben Genfben telepedett le. O adta ki Horváth Mihály történeti munkáit. 1867-ben amnesztiával tért haza Magyarországra.

29 Dessewffy Dénes (1828—1898) honvédtiszt, emigrációs politikus. 1846: a Palatínus huszárezred hadnagya, 1848-ban Prágából hazaszökött, honvédőrnagy lett. Branyiszkónál és Csornánál tüntette ki magát. Genfben telepedett le. ahol óragyárat alapított. 1867-ben hazatért, visszavonultan élt.

30 Návay László (1797—1879) országgyűlési követ (1833—36); neje Török Cecilia. Kálmán fiúk 1840-ben született.

31 Bohus Jánosné Szögyény Antónia (1803—1890) a közjótékonyság, a nőnevelés, az irodalom és művészetek lelkes támogatója az 1840-es években. Világosi kastélyában irta alá Görgei a fegyverletételi megállapodást az oroszokkal. A szab. harc. után a börtönök foglyait támogatta. Férje, B. János (1801—1883) világosi földbirtokos, ellenzéki politikus.

32 Görgei Artúr lánya az anyakönyv szerint 1850. aug. 5-én született; teljes neve: Görgei Berta Mária Terézia (Gnesau. Evang. Pfarramt, Buch 4., Nr. 33.)

268