Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Damjanich Jánosné Csernovics Emília életrajza (1819–1909) Csernovics Lara feljegyzéseit közzéteszi Varsányi Péter István

is. A lesújtott anya fájdalmában kegyetlen s azt feleli: igen, ha megérdemled. Ez a felelet fájó sebet ütött a fiatal lány szívében, ami talán sohasem gyógyult be egészen.

Lakni ezentúl is Aradon maradnak, csak nyáron mennek ki Simándra. Nagyanyámnak két barátnője van, kikkel sűrűn érintkezik. Atzélné és gr. Forrayné Brunswick Júlia grófnő.5 Az utóbbi egyszer, mikor Emíliának maláriája van, kiviszi magához Soborsinba, mert az egészséges, hegyes vidék, s úgy megszereti a fiatal leányt, hogy attól kezdve többször elkéri nagyanyámtól, ha otthon van, hetekre magához. Itt találkozik néném Brunswick Terézzel,6 ki akkor már a kisdednevelés lelkes apostola, s valószínű, hogy ez adta neki az eszmét özvegységében, hogy éppen az elhagyott gyermekek védangyala legyen.

Aradon élénk társadalmi életet élnek. Sokat vannak Csernovits Pétereknél (Péter Csernovits Pál fia), kik fényes, nyílt házat visznek. Emília egyik barátnője, Lovász Anna szüleinél (apja állami jószágigazgató) is sok része van mulatságban Ötvenesen. Kiknek fényes báljain nem csak a közismert ananászt, de még narancsot is szervíroznak. Ez a Lovász Anna később Zselenszkyné lett.

Néném nem szeret magán semmi feltűnőt. Jó Ízléssel, de mindég egyszerűen jár. Aradon közbeszéd tárgya, hogy a mama mindég jobban kiöltözik, mint leánya. Jó étvágyáról is közismert volt nagyanyám. Állítólag képes volt egy délután három helyen megozsonnázni. Pedig akkor még nem teát adtak, hanem jó tejsűrűs kávét.

Damjanichcsal néném 1844-ben, Csernovits Pál temetésén ismerkedik meg,7 kinek Csernovits Pál anyai nagybátyja volt, s ki őt majdnem jobban szerette saját fiánál. Rövidesen megszeretik egymást Emíliával, de nagyanyám ellenzi a házasságot. Damjanich igen könnyen költekező, fess fiatal katonatiszt, kinek számos kalandjáról beszélnek. (Egy időben a híres Elsler Fanny ballerina8 is barátnője volt.) Vagyona nem volt, de eddig Csernovits Pál tömte pénzzel. Most a forrás kiapadt, s még kauciója sem volt. Nagyanyám panaszkodik barátnőinek, hogy nem érti leányát, miért akar éppen ehhez menni. Amint mondta, már látja előre mint penzionált katonatisztnél tengődni. Damjanich csupa optimizmus, s biztatja nagyanyámat: meglátja, édes néném, én leszek nemsokára Arad vár parancsnoka, s csak azon búsul, hogy Emíliát nem Csernovits Pál életében ismerte meg, mert akkor az anyagi dolgok nem képezték volna kérdés tárgyát, az elintézett volna mindent.

Az Olaszországból való áthelyezés is sok akadályba ütközött. Ezredé ugyanis Bresciában feküdt,9 s nagyanyám nem akarja odaengedni egyetlen leányát. Sok huzavona után sikerült Damjanichnak Temesvárra helyeztetni magát, s a kauciót pedig

5 Forray András br. felesége Brunszvik Júlia B. Teréz unokahúga; főudvarmesterné. Elhunyt 1866. júl. 27.

6 Brunszvik Teréz (1775—1861) a magyarországi óvodaügy úttörője; 1836-ban alapította meg a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesületet; a Brunszvik család szoros barátságban állt Beethovennel.

7 Az évszámot itt helyesbítenünk kell. Csernovits Pál táblabíró, kir. tanácsos 1840-ben hunyt el.

8 Elssler Fanny (1810—1884) balerina. 1844. jún. 2.: egyetlen fellépése a Nemzeti Színházban, amely felbolygatta a kedélyeket (a táncát, pépzéhséget, egoizmusát kifogásolták). írod.: P. JÓZSEF: A némajátéjc és színtánc művészeti becséről = Életképek, 1844. júl. 10.; NEY FERENC: Elssler Fanny és Pest = Életképek, 1844. febr. 12.

9 Az ezredek 3. zászlóalja általában a kiegészítő parancsnokság székhelyén szolgált, az 1. és 2. zászlóalja járta a birodalom területét. Damjanich Janos ezrede, a 61. „Rukawina” gyalogezred a temesvári főhadparancsnoksághoz tartozott. A 3. zászlóalj Temesváron állomásozott.

262