Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Dáczer Károly: Válogatott részletek a kincstári dohánykertészségek 1843–44-es telepítésének eredeti dokumentumaiból
bérleti díjat vegyem alapul, és engedjem meg nekik a részvételt a regáliák árlejtésében, az eddigi általános szokásoknak megfelelően. Térdet hajtok a legfelső akarat előtt; miután azonban ez a szerződés már meg van kötve, és megfelelően hitelesítve van, kötelességemnek tartom, hogy ne csak ezt a korábban kapott utasítás alapján kötött szerződést terjesszem alázatosan a magas Udvari Hivatal elé, hanem azon legalázatosabb kérésemet is tisztelettel letegyem a legfelső trón lábai elé, hogy e szerződés legfelső ratifikálását engedélyezni kegyeskedjék. A világosan kifejezésre juttatott legfelső akarat után aligha vagyok már abban a helyzetben, hogy megfelelő nyomatékkai mutathassak rá arra, hogy ez a már megkötött szerződés is a pitvarosiak számára egyáltalán nem terhes, hanem ellenkezőleg, méltányos, kegyes szerződésre tettek vele szert. Annak oka, hogy kötelességemnek érzem legalázatosabban kérni e megkötött szerződés legmagasabb jóváhagyását, abban van, hogy legbenső meggyőződésem szerint semmiképpen sem állhat a legfelső szolgálat érdekében, hogy ezen igazgatóság vezetője és az általa bevont tagok, akik magasabb utasítás alapján, a törvényes tanú bevonásával, a legnagyobb nyilvánosság előtt bérleti szerződést kötöttek, e szerződés visszavonásával kompromittáltassanak. E jelenlegi időpontban, amikor annyi sok dohánykertész-szerződés kerül megkötésre, mindenképpen a lehető legrosszabb benyomást keltené az alattvalókban, ha azt látnák, hogy egy velük kötött szerződés nem esetlegesen abba belekerült hiányosságok miatt nem kerül ratifikálásra, hanem azért, mert a kamarai igazgató túlságosan sokat követelt, a bérlő község pedig túlságosan sokat kínált. Ezenkívül e speciális szerződésnél még egy körülmény érdemel különleges megfontolást, mely kívánatossá teszi a ratifikálást, mégpedig az, hogy a pitvarosiak belátták, jogellenesen jártak el, amikor engedély nélkül felépítették házaikat, és lemondtak mindennemű, bármilyen címen történő kártalanításról. — Hajlandók lesznek-e vajon a pitvarosi bérlők, ha értesülnek az ügyükben hozott legfelső határozatról, a szerződés esetleges újabb megfogalmazásánál beleegyezni ebbe a pontba? — Olyan kérdés ez, melyet előre, teljes bizonyossággal nem lehet megválaszolni, s ennek ellenére meg kell vallanom, hogy a pitvarosiakkal megkötött szerződésben én ezt a minden kártérítési igényről való lemondást feltétlenül a szerződés legjobb és legfontosabb részének tartom. Ez okból alázatosan megismétlem e szerződés jóváhagyása iránt tett kérésemet. Amikor éppen postára szándékoztam küldeni e jelentésemet, mely már hosszabb idő óta íródott, s csak az egyre újabb, az utóbbi időben írt jelentések és dohánykertész- szerződések miatt szenvedett késedelmet, kézhez vettem az e célból Pécskába küldött gyakornok - Wettstein — révén, Putnik pécskai tiszttartónak 23. elnöki számmal csatolt jelentésével együtt a PITVAROS PUSZTA 2. OSZTÁLYÁN 150 dohánykertész- családdal, házanként 5 hold feles dohánytermesztésre 1843. november 1-től 20 évre kötött szerződést, melyet ezennel magam ratifikáció végett előterjesztek. A mellékelt mérlegből kitűnik, hogy a pusztának ez az osztálya, 3200 1100 négyszögöles holddal, hozott eddig 4 800 ft-t a jövőben pedig ugyanezen 3200 hold után jövedelmez 16 220 ft-t, tehát a többlet 11 420 ft-t. Tisztelettel jelentem továbbá, hogy az eleki németekkel NAGYKAMARÁS PUSZTA 2. OSZTÁLYÁRA megkötendő feles dohánykertész-szerződés megkötöttnek tekinthető, 255
