Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Dáczer Károly: Válogatott részletek a kincstári dohánykertészségek 1843–44-es telepítésének eredeti dokumentumaiból

nyilatkozott, szeretné, ha a bérletet f. évi december 16-tól 1846 október végéig, a fenti évi bérleti díjért megkapná, — tekintve a jelentős többletet, melyet ennél a regálénál az előző bérleti díjhoz képest sikerült elérni, megbíztam a pécskai tiszttartót, hogy a legtöbbet ígérővel, az óaradi Philippovits Jánossal kösse meg a szokásos bérleti szerződést, és azt ratifikálás végett terjessze be a kamarai igazgatóságnak.

A kamarai tiszttartó jelentésében említett malom-, bolt- és húskimérő szerződéseket alkalmasnak tartom a ratifikálásra, mégpedig az előbbieket 3 évi tartamra, az utóbbit pedig, mely alatta van a legutolsó szerződés összegének, egy évre, mégpedig azon okból, hogy húskimérés feltételnül szükséges, és általában az uradalom részére kevéssé kifizetődő: egyébiránt a tekintetes kir. magy. Udvari Kamara magas utasításától fog a ratifikálásuk függni.

Végezetül bátorkodom megemlíteni, hogy a hivatalos jelentéshez mellékelve van a kimutatás, melynek alapján a pitvarosiak a szerződés alapján nekik juttatott földekben részesültek, miután azt kérték, hogy egyesek — főleg a gazdagabbak — részéről kifejtett nyomás ellen védekezhessenek, szántóikat mi jelöljük ki, és azt a szerződésekkel, valamint a tiszttartói hivatal jelentésével együtt ezennel betekintésre alázatosan beterjesztem.

Ezeken, a pécskai kamarai kerületben letelepített feles dohánykertész telepeken kívül - melyeknek szerződéseit ezennel alázatosan előterjesztem — van még több feles telep ugyanebben a kerületben, melyek részben véglegesen megalakultaknak tekinthetők, részben azonban még létesítés alatt vannak.

A KISNÓGRÁDI TELEP, Pereg pusztán, 100 kertészcsaláddal, házanként 5 hold feles dohánytermesztéssel. A Nógrád megyében fekvő Bárna urbáriális falu lakói, miután egy Heves megyei magánföldesúr rábírta őket, hogy terméketlen hazájukból vándoroljanak ki, s miután oda késve érkeztek meg, hallottak az itt folyó telepítésről, s a pécskai kamarai tiszttartói hivatalhoz, majd később énliozzám fordultak. Miután a részben telepítésre szánt Pereg puszta a nevezett helység képviselőinek igen megtetszett, és megfelelően meggyőződtek a talaj minőségéről, valamint a szerződés feltételeiről, és ebből egy példányt magukkal vittek hazájukba, határidőt tűztünk ki számukra, melyen belül bíróságilag kellett igazolniok, át akarják-e venni ezt a pusztarészt, valamint korábbi magatartásukat, otthoni körülményeiket és megkapott elbocsátásukat. Nem késlekedtek a megszabott időpontban megjelenni kérelmükkel, melyben kérték számukra földek kijelölését a legfelső határozat értelmében, 100 házas dohány-telep létesítésére, s átadták egyúttal az úriszéki főbíró bizonyítványát, hogy sem a megyének, sem a földesuraságnak nem tartoznak semmivel, és jóravaló emberek. Később még felmutatták a Nógrád megyei első alispán írását, melyben az kijelenti, hogy elköltözésüknek mi sem áll útjában; ugyanezt az alispán úr személyesen is kijelentette előttem, s hozzáfűzte, hogy miután itt egy egész község elköltözéséről van szó, erről — amint ez teljesen rendjénvaló — jelentést kell tenni a kir. magyar Helytartó- tanácsnak. Miután pedig elbocsátásuk időpontja a következő év március 12-re lett kitűzve, a letelepedni szándékozó bárnaiaknak nem állt módjukban már ez ősszel teljes számban lejönni, és csak az őszi vetés elvégzésére jöttek le, e munka befejeztével pedig ismét visszamentek, hogy március 12-e után az aláírás végett magukkal vitt szerződéssel végleg lejöjjenek. Ez az oka annak, miért nem nyújthatom már most be magas ratifikáció végett a szerződést e teleppel kapcsolatban, mely megalakultnak tekinthető.

242