Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Dáczer Károly: Válogatott részletek a kincstári dohánykertészségek 1843–44-es telepítésének eredeti dokumentumaiból
Méltóságos Báró Úr!43 A magas helyen kezdeményezett szándék, mely a bánáti és az aradi kamarai birtokokon megszervezendő dohánytermesztésre irányul, s amelyre vonatkozóan Excellenciád f. év június 25-i 382 jelzésű elnöki írásában nekem több megbízatást méltóztatott adni — legbensőbb meggyőződésem szerint, azon bölcs, korszerű — és következményeiket tekintve nagy intézkedések közé tartozik, melyekhez én mind tisztségemből kifolyóan, mind hazafiként a legfelső államigazgatásnak — a kamara törekvéseinek és hazámnak — csak szerencsét kívánhatok. Ezen intézkedéssel nemcsak a legjobb módját találják meg annak, hogy a cs. kir. dohányjövedék szükségletét első kézből a lehető legjobban és legbiztosabban fedezhesse, általa a dohánytermelő is megszabadul azoktól a nyomasztó körülményektől, melyek terhe alatt a dohánytermelés már-már elsorvadással fenyegetett, és ezeken a nagy kamarai birtokokon a gazdaságnak, és ebből kifolyólag a kultúrának és a civilizációnak, új, gazdag forrását nyitják meg. Bármennyire örvendetesek is azonban ezek a kilátások, bármennyire is kellemes nekem azt éreznem, hogy az a szerencse ér, hogy — mint eszköz a legfelső kezekben — e nagy intézkedés megvalósításához valamiben hozzájárulhatok, leplezetlenül meg kell vallanom, ha egy futó pillantást vetek erre vonatkozólag a múltra, ez nekem a dohánykérdésben semmiképpen sem nyújt garanciát, nem nyújt bátorítást a jövőre vonatkozóan, sőt alig nyújt többet gyönge reménynél; mert a sivár kép, melyet a múlt nyújt, e vonatkozásban eléggé világosan megmutatja, hogy minden, amit a dohánytermesztés tekintetében a kamarai birtokokon egy emberöltő óta bevezettek, legalábbis magukra a kamarai birtokokra vonatkozólag, nyomtalanul eltűntek. A dohánytermesztés kiterjesztése és a lehető legnagyobb mértékű bővítése érdekében a legmagasabb döntés nyomán a tek. kir. magyar udvari kamara 1806. nov. 23-i 19 052. jelzéssel elrendelte: "egyelőre a vizsgálatokat annak megállapítására, lehetne-e, és milyen mértékben az itteni kamarai birtokokon is bevezetni a dohány- termesztést, telkeknek serkentő bérbeadása révén olyan alattvalók és dohánykertészek számára, akiknek megfelelő mennyiségű dohányt kellene termeszteni és méltányos áron a dohányAppaldónak átadni, vagy hogyan lehetne ezt saját termelésben vagy más módon bővíteni vagy újonnan bevezetni, milyen módozatok mellett kellene ennek történnie, és mely birtokok volnának elsősorban alkalmasak erre, a talaj minősége avagy egyéb helyi körülmények miatt." E magas rendelkezést követően a magas udvari hatóságnak 1808. február 24-én 1579. jelzéssel jelentés ment, hogy a földeket dohánytermesztésre csak a csatádi, újpécsi, csákvári, verseci és dentai kerület egyes vidékein tartjuk alkalmasnak; hogy a bánáti, főleg pedig az oláh alattvalók ezen ágazat termesztésére nem akarnak vállalkozni, minthogy ez több vesződséggel jár, és nem is jól értenek hozzá, és hogy ennek következtében ez a kultúra ily körülmények között csupán saját művelésben volna bevezethető; ennek utána a magas udvari kamara 1808. augusztus 31-i 14 842. jelzésű dekrétuma szerint legfelső határozat született arra vonatkozólag, hogy, miután a Felség legmagasabb szándéka az, hogy a dohány- termesztés a magyar kamarai birtokokon, amennyire az csak lehetséges, elterjedjen, és ezáltal a magyar mezőgazdaság e fontos ágazata fellendüljön, minden gazdasági 43 A címzett br. Meilnyánszky Alajos, a Magyar Kamara alelnöki;. 222
