Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Sebestyén István: Csongrád város levéltárának története
szinten — nem vonnak mindig éles határt irattár és levéltár közé; elég gyakran egy fogalomkörbe sorolják a kettőt. Hogy a levéltárat is érinti az intézkedés, arra több bizonyíték is van. A helyettes alispán már 1947. október 6-án 4.710-2/alisp.l947. számú levelében arra utasítja a csongrádi polgármestert, „...hogy a vármegyei főlevéltárnok közbejöttével a selejtezést 15 napon belül tartsa meg.”4'1 A polgármester 1947. október 9-én a selejtezés véghezviteléhez kéri a megyei levéltámok kiküldését az 1245-9/1947. jelzetű levelében. Felajánlja, hogy a megállapított napidíjat és az útiköltséget a város fizeti. Sőt, mivel a 20 Ft napidíjat kevésnek véli, hozzáteszi, hogy a városnak a kiselejtezett iratanyag értékesítése kapcsán tekintélyes bevétele lesz, a városi tanács a főlevéltárnoknak külön tiszteletdíjat fog megállapítani.40 41 A megyei főlevéltárnok azonban nem érkezik meg, mert mint azt a helyettes alispán 1947. október 15-i 4.710-3/alisp. 1947. számú értesítéséből megtudjuk, az illetékes személyt nem áll módjában kirendelni, mivel a szóban forgó munkálatok nem vármegyei vonat- kozásúak.42 Az alispánhelyettes érzékelteti, hogy ha a megyei főlevéltámokot — önkéntes alapon — a szóba hozott tiszteletdíj sem vonzaná, úgy a polgármester „...lépjen sürgősen érintkezésbe Szentes megyei város levéltárnokával, és kísérelje meg vele a megegyezést a selejtezésre vonatkozólag.” A levéltárnoki szakismeretre nyilván a selejtezésre váró levéltári anyag miatt volt szükség. Más körülmény is alátámasztja, hogy a levéltári anyagok selejtezéséről is szó volt. A tanács 1948. január 7-én, 241/11.1948. számú határozatával eldönti, hogy „...az irattár selejtezéséhez Szabó Ferenc városi mezőőrt rendeli oda..., akinek kötelességéhez tartozik a selejtezendő iratokat a pincéből a selejtezési helyre... szállítani...”43 Ismeretes, hogy a pincében a levéltár volt elhelyezve. De térjünk vissza a tényleges selejtezés megkezdésének előzményeihez. A Szentesről történt segítségkéréssel párhuzamosan más irányban is próbálkozik Csongrád város az ügy hibátlan lebonyolítása érdekében. E szándéktól vezetve Orosházán, Hódmezővásárhelyen is kísérletezik. Nem találni nyomot arra, hogy az eddig szóba került település bármelyike is használható instrukciót tudott volna adni Csongrádnak. 1948. január 23-án a Magyar Országos Levéltár küld egy tájékoztatót az iratselejtezés végzéséhez, amit Budapest székesfőváros levéltára állított össze. Ma úgy tűnik, hogy ez az 5 oldalnyi szempont túl bonyolult volt a csongrádiaknak.44 Végül a 241-2/1948. jelzetű dokumentumban Kecskemét törvényhatósági jogú város helyettes polgármestere közli, hogy nekik nincs szabályrendeletük irattári selejtezésre, de hogy a feladatot hogyan hajtják végre, azt leírja: „A kiselejtezett anyagokról folyószámonként és iktatószámok szerint nyilvántartás készül, amelyben minden ügyirat tárgya is fel van tüntetve.”45 A munka elindítását 1948. február 3-ára tűzték ki. A selejtezési jegyzőkönyv tanúsága szerint ez azonban csak február 11-én történt meg. Az akció kezdésénél azok a bizottsági tagok voltak jelen, akiket az 1946. december 31-ei közgyűlés az ügy lebonyolításával megbízott. Az 1934. évi pincébe költöztetés óta — a háborús károkat leszámítva — nem változott a levéltár állapota. Rendezettségi szintje nem volt kielégítő, amit az illetékesek a szinte áttekinthetetlen zsúfoltsággal magyaráztak. Mindaddig selejtezést még nem végeztek benne. Az iratanyagon túl benne őrizték a Magyar Közlöny példányait is. A szakkönyvtár igen kicsi volt. Adathalmazából addig publikáció nem jelent meg. 40 UO. 41 UO. 42 ÜO. 43 UO. 44 UO. 45 UO. 196
