Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Sebestyén István: Csongrád város levéltárának története

ki gr. Károlyi Sándor.7 Noha nem eredeti okmányról van szó, tartalmával keletkezésének időpontjáig hosszabbítja meg visszatekintésünket.

A leírtakból látszik, hogy bizonyos történeti ismeretanyag az esetek túlynomó részében nem lehet lezárt, végleges; idő és körülmények bármikor bővíthetik, pontosíthatják. Másrészt az itt tapasztalt »pontatlanság« úgy szolgál e munka előnyére, hogy a legrégibbnek tartott okmányok keletkezési időpontját számbavéve — nagyjából — igazoltan körülírhatóvá válik Csongrád levéltárának kialakulási időszaka, melyet már fentebb a XVII. század utolsó éveire, de leginkább a XVIII. század első felének évtizedeire tettünk. Ugyanakkor, a legidősebbnek tartott iratról szóló — egymástól eltérő — értesítések érzékeltetik a levéltár anyagának mindenkori áttekintetlenségét, rendezettségének hiányosságait is és — részben — minősítik a kezelése során végzett munkát.

Hogy a XIX. század közepéig milyenre fejlődött Csongrád önkormányzatának levéltára, azt a már előbb szóba hozott Schönvizner-féle jelentésből tudjuk.

A történeti-várostörténeti jelentőségű gyűjteményt a város »közházában« helyezték el két, erre a célra elkülönített, világos és száraz helyiségben. A már akkor is indokoltnak tartott vasajtók, ill. vas ablaktáblák nem voltak e termeken. Az iratokat hat zárt szekrényben helyezték el. Ezek mérete: hosszúság: 1-2 m között ingadozó; szélesség: 1 m; a magasságról nem ad számot az okmány. Ezt a bútorzatot kiegészítette egy darab 1-2 m közötti hosszúságú és 1 m szélességű állvány. A helyiségek alapterülete nem került szóba, de a berendezés darabszámából és méreteiből arra lehet következtetni, hogy összesen nemigen vagy csak kevéssel haladhatta meg a 30 m2-t.

Az összefüggő iratanyag és a tanácsi jegyzőkönyvek 1850-től kezdődtek. Minden irat regisztrálva volt. A jelentés elkészültéig a gyűjteményt nem selejtezték.

Figyelemre méltó, hogy esetleg a levéltár jövőjét is meghatározó kérdéssel összefüggésben mi a jelentés véleménye. A belügyminiszter ugyanis szó szerint a következőkre kér választ: „A levéltár konzerválása és használhatóságának emelése végett, mi volna a legszükségesebb teendő?” A válasz: „Ez idő szerint semmi intézkedés sem teendő.”

Pedig a vasajtók, a vas ablaktáblák hiánya jelzi, hogy a kor általános, és tűzbiztonsági szempontjai, ha mást nem, legalább a hiány pótlását célzó műszaki intézkedéseket igényeltek volna. És az is lehetséges, hogy már akkor is zsúfoltak voltak a helyiségek. Jóllehet tudjuk, hogy 1848— 1849-ben iratok pusztultak el, de közben eltelt több mint 30 év. Ma már nehéz kitapintani a sehova sem mutató, lakonikus álláspont okát. A tény az, hogy 1880-ban vagyunk. A település életében két ellentétes folyamat tapasztalható. Egyfelől — az 1867-es kiegyezés gazdasági hatása következtében — a kibontakozó kapitalizmus anyagi, pénzügyi gyarapodását látni, amennyiben gyors ütemben erősödni kezd a kisipar, és 1875-ben megindul Csongrád malomiparának kialakulása is.8 Másfelől éppen ennek, és egy sor elemi csapásnak a hatására a település lakossága és maga az önkormányzat is — gazdálkodásában — elszegényedik, mely körülmény számtalan szociális gondot, továbbá a városi elöljáróság pénzügyi helyzetének bizonytalanná válását hozza magával.9 A városi jogállással együtt járó közterhek, továbbá az elöljáróság keze alá dolgozó hivatalnoki kar bérének terheitől menekülésre kényszerült vezetés 1865-ben lemond Csongrád városi rangjáról, a település 1872 közepéig nagyközségként fungál, ezután alakul

7 CsmL — Szentes. V. 1. Csongrád város tanácsának iratai. A. Úrbéres és váltsági iratok 1726-1847.

8 GÁT LÁSZLÓ: Mozaikok... 1982. 157. old. 1875-ben, 1885-ben és 1896-ban létesült egy-egy hengermalom a városban.

9 SEBESTYÉN ISTVÁN: Hild érmes város Csongrád. Kézirat. 1861-ben erőszakos katonai adóbehajtás, 1863-ban aszály, 1863—64-ben éhínség, 1876-ban árvíz sújtotta a lakosságot.

187