Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)

Valószínű, hogy rövid időn belül megtörténik a közbiztonsági szervezet újjáalakítása, és ezáltal nyugvópontra helyeződik ez a nagyfontosságú kérdés. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy a községekben működő közbiztonsági alakulatok nem fogadnak el utasításokat senkitől sem, és teljesen önállóan intézkednek. Ez az állapot sok zavarra ad okot, ami a közigazgatás nyugodt menetét zavarja. A legnagyobb nehézséget a rendőrség fizetése okozza. A rendőrség tagjai ugyanis a mai viszonyoknak megfelelő fizetést és családi pótlékot igényelnek. Mivel a rendőrséget a községeknek kell femitartaniok, s a községek háztartásai erre berendezve nem volt[ak], ez az állandóan emelkedő kiadás a legnagyobb gondot okozza a községek vezetőségénél.

Közellátási miniszter újból megállapította a liszt- és kenyérfejadagot, és leszállította a zsíradagot. Összeíratta továbbá az élelmiszer-felesleget is. Ez az összeírás azonban már érvényességét vesztette. Az orosz hadseregnek ugyanis időközben olyan nagymennyiségű élelmiszerkészletet kellett kiszolgáltatni, hogy ma már a vármegye felesleggel alig rendelkezik.

Rendeletet bocsátott ki a minisztérium az elhagyott lakások igénybevételének módozatáról; minden községben lakáshivatalt szerveztetek, mely nemcsak az elhagyott lakások, hanem a visszamaradt bútorok igénybevételéről is határozhat. Szabályozta egyben az elmenekült épülettulajdonosokat megillető lakbérek felhasználását.

Mindezeket a rendeleteket, fontosságánál és horderejénél fogva felülmúlja a 600/1945. ME sz. rendelet a nagybirtok megszüntetése tárgyában. Ez a nagyszabású reform országszerte nagy megelégedést és lelkesedést váltott ki, s benne a magyar nép régi vágya fog teljesedni akkor, mikor azé lesz a föld, aki azt megmunkálja. Sajnálatos tény azonban az, hogy a reformot egy elvesztett háború után kell végrehajtanunk, mikor az ország nem siethet úgy a földhözjutaottak segítségére, mint ahogy ez kívánatos és szükséges leime. A vármegye tisztikara főispán úrral az élén mindent elkövet a reform minél gyorsabb és minél tökéletesebb keresztülvitele iránt.

Mint már beszámolóm elején jelentettem, a vármegyei tisztikar nagyrésze szeptember 24-én elmenekült, másik része pedig katonai szolgálatra vonult be. Mikor a megyei közigazgatást újból elindítottuk, rajtam kívül dr. Vajda Jenő tb. főszolgabíró, vm. aljegyző, Kovács Ágoston központi j. [járásbeli] főszolgabíró és dr. Vertán Endre tb. főszolgabíró, az eleki járáshoz beosztott szolgabíró teljesített szolgálatot. A tiszti főügyészi állást dr. Bánffy József nyug. [almazott] főügyész, az árvaszéki teendőket dr. Magyary László ny. [nyugalmazott] árvaszéki elnök és szolgálattételre behívott dr. Makiári Klekner Pál h. árv. [helyettes árvaszéki] ülnök látja el. A battonyai járásban dr. Elesánszky Kázrnér ny. főszolgabíró, az. eleki járásban dr. Vertán Endre szolgabíró, a mezőkovácsházi járásban dr. Rédai István közs[égi] jegyző és a torontáli járásban Szeles Antal vm. [vármegyei] irodatisztet helyettesítettem be főszolgabírónak. Rajtuk kívül dr. Kovács Ákos szolgabíró és Farkas Miklós közig[azgatási] gyakornok teljesít a battonyai járásban szolgálatot. Időközben katonai szolgálatból hazatért dr. Návay Zoltán árvaszéki ülnök. A belügyminiszter úr szolgálattételre ide osztotta be dr. Fodor Sándor volt II. főjegyzőt, kit a Sztőjay-kormány alatt Márantaros vármegyébe árvaszéki ülnöknek neveztek ki, továbbá dr. Lukács István técsői főszolgabírót és Doborkázi Elemér ugyanottani vármegyei aljegyzőt. Mivel a vármegyei nemzeti bizottság a minisztérium által ideutalt tisztviselők alkalmazását csak abban az esetben engedélyezte, ha igazolásuk megtörtént, nevezettek igazolása iránt a szükséges

179