Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Magyar László: Szabadka és környéke közép- és török kori kézművességéről
a szántóföldi növénytermesztés és a kertgazdálkodás is fontos szerepet játszik. Gyakori a len- és kendertized, valamint a méhkasadó. Ha lenről és kenderről ejtünk szót, « akaratlanul a len- és kendervásznat, tehát a szövés-fonás művészetét, a háziipart idézi fel képzeletünkben, amelynek különösen nagy hagyománya volt a szláv lakosság körében. Ezenkívül a kézművességet idézik még az összeírások „Ludas nevű halastó”- val, gyertyaöntőházzal, Szabadka piacaival és vásáraival, valamint Himosity falu malmával kapcsolatos adatai is. Szabadkán ősszel, télen és tavasszal tartottak nagy vásárt (Szent Kereszt-, Szent István- és Szent Lázár-napi vásárok), míg a hetipiac pénteken volt.61 Ehhez hozzáfűzzük, hogy a távolsági kereskedők gyakrabban Szegedről és Bajáról szállítottak ipari árut és a szabadkai piacon élőállatot vásárolhattak. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk a többi török dézsma-, illetve úrbéri lajstromot és más dokumentumot, vidékünk újabb ipari vonatkozású adataira bukkanhatunk. A kalocsai és bácsi érsekség 1543. évi urbáriumában62 többek között szintén e táj bőrhöz fűződő foglalkozásaira, a cipész, és csizmadiamesterség fejlettségére gondolhatunk, hiszen sok pár csizmában fizet adót Szabadka, Baysa, Csantavir, Feketics, Gyurgyia, Kis Hegyes, Ludas, Nagy fen, Nagy Hegyes, Omorovicz, Pacsir, Rogaticsa, Sebesics, Tavankut, míg Baymok papucsokkal rója le tartozását. Hogy a háziiparágak közül a lábbeli készítés mennyire el volt terjedve, bizonyítja az a tény, hogy Bács és Bodrog megye 51 helysége fizette (készpénzen kívül) adóját csizmával és papuccsal. Az 1650. évi dézsmalajstrom szerint huszonöt helység, az 1678. évi lajstrom szerint hat település fizet a kalocsai érseknek csizmával és papuccsal.63 Ugyancsak a kézművesség fejlettségéről tanúskodik az 1652. évi úrbéri lajstrom.64 Gróf Wesselényi Ferenc füleki uradalmához tartozó bácskai „rácz” birtokairól is rendesen szedte úrbéri járandóságait. Csantaffer, Kishegiess, Nagyhegiess csizmával, papuccsal és sajttal, míg Ludas csizmával, vajjal és szőnyeggel fizette adóját. Az 1578. évi összeírás nem véletlenül tesz említést a „Ludas nevű halastó”-ról, hiszen a halászmesterség e tájon is ősfoglalkozás. Evlija Cselebi 1665-ben „A szobocskai palánk leírásáéban többek között ezt írja: „A vár egy széles mező közepén helyezkedik el, a nyugati oldalán egy kicsi tengerecske látható, amelyből ízletes halakat lehet kifogni ...”65 Hogy a török kori Szabadkán és környékén a tímár-, varga-, csizmadia-, szűcs-, mészáros-, halász-, szövő-, fazekas-, kovács-, molnámiesterségek mellett más foglalkozások is előfordultak, bizonyítja Benlich Máté püspök 1653. szeptember 8-i bérmaútja. A belgrádi püspök megemlíti, hogy a Bajmok és Györgyén közti szép templom újonnan épült fából. Ugyanezt jegyzi fel a szintén bácsi plébániához tartozó jánoshalmi erőd melletti Szent György templomról, de hasonlóan vélekedik a martonosi Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt templomról is.66 Az 1570. és 1578. évi adóösszeírások gyakori tűzifa illetéke arról győznek meg bennünket, hogy 61 GyÖRE KORNÉL: Adalékok Szabadka gazdaságtörténetéhez. Üzenet, 1973. 9. szám. 668.; DOBOS JÁNOS: Szabadka lakosságának 1578. évi összeírása. Koreni — Gyökerek, bj. 1. Svedocenje vekova — Évszázadok vallomása. Szabadka, 1991. 136. Megjegyezzük, hogy VASS ELŐD idézett kéziratából nem tűnik ki, hogy Szabadkán pénteken tartották a hetipiacot! <>2 Magyar Országos Levéltár, Ur. et Cons. Fase. 103. Nr. 47. Meggyőző bizonyítékok alapján állítják, hogy e dokumentum száz évvel később keletkezhetett. 63 Bács-Bodrogh vármegye egyetemes monográfiája. Kiadta Bács-Bodrogh vármegye közönsége. II. kötet. Zombor, 1896. 442. 64 Magyar Országos Lpvéltár, Ur. et Cons. Fase. 24. Nr. 80. 63 MAGYAR LÁSZLÓ: Melyik az igazi Cselebi? A török fordítások szabadkai vonatkozású buktatói. Üzenet, 1991. 11 — 12. szám 859. Megjegyezzük, hogy Vass Előd fordításában ..kis tengerecske” és nem „kis tó” olvasható! (M,.L.) 66 GYETVAI PÉTER: Egyházi szervezés főleg az egykori déli magyar területeken és a bácskai Tisza mentén. München. 1987. 115—116. 16
