Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)
hogy ezen intézkedését egyelőre tartsa függőben, mert az említett postaforgalom beszüntetése folytán ezen községekkel és az ott lévő katonai alakulatokkal minden érintkezés megszűnne és tájékozatlanok maradnánk. Valamivel később a szegedi postaigazgató újból felhívta a vármegyeházát, amikor is Bállá Miksa vármegyei másodfőjegyzővel közölte, hogy a helyzet súlyosbodása miatt a makói postahivatal kiürítését elrendelte. A másodfőjegyző ezen beszélgetés után a makói postahivatalnál azonnal érdeklődött, és onnan azt a felvilágosítást kapta, hogy a makói postafőnök a postahivatal kiürítését a tisztviselőkkel közölte azzal, hogy aki teheti északi irányban haladéktalanul távozzon. Az idegfeszültség nőttön nőtt, és a mostmár állandóan csengő több telefonon beérkező jelentések lényegtelenebb momentumait nehéz rekapitulálni és lerögzíteni. Ezen beszélgetésekből szereztünk tudomást arról, hogy az orosz erők nem partizánok, hanem kitünően felszerelt reguláris csapatok, amelyek Csanádpalota irányából Királyhegyes felé törnek előre. Délután háromnegyed 4-kor a torontáli járás főszolgabírája jelentette Kiszomborról, hogy a magyar csapatokat Kiszombor községhez pár kilométerre lévő trianoni határra vonták vissza, a katonák egy része özönlik vissza a frontról, ezeket újra vissza kell irányítani, ha tehát a legrövidebb időn belül erősítést nem kapnak, Kiszombor tartása lehetetlen. Telefonbeszélgetésünk tartama alatt egy katonatiszt állott mellette, aki a helyzetjelentést neki telefonba adás végett ■bemondotta. Ez a közlés teljesen egyezett a Makó városi állomásparancsnok előző helyzetjelentésével. Ha Kiszombor községet az oroszok elfoglalják, az út Makó város felől nyugatra teljesen elvágatik. 3/4-ed 4 órakor Bállá Endre tartalékos főhadnagy, aki a vármegyeházán állomásozó önkéntes karhatalmi századnak volt a parancsnoka, s aki ide érkező és biztosnak mondható hírforrás szerint később a Királyhegyes körüli harcokban elesett, jelentette, hogy Vass nevű hadnagytól jelentést kapott, miszerint Királyhegyest az oroszok elfoglalták, tovább vonulnak Földeák felé, s azonnal erősítést kért. A főhadnagy a leventéket riasztotta és azonnal Királyhegyes felé irányította]. A térképre való betekintéssel megállapítható, hogy a Csanádpalotánál betört orosz erőknek Királyhegyesen és [a] Makó — Hódmezővásárhely-i úton keresztül Püspökiele felé való előnyomulása és a kiszombori hídfő veszélyeztetettsége Makó városát annál is inkább teljes körülkerítéssel fenyegette, mert ezek a harcok és hadműveletek Makó városától 3-8 km távolságban folytak. Ennek következtében, 4 órakor a vármegye főispánja és alispánja a vármegyeházán tartózkodó tisztikarnak és a városi tisztikarnak kiadták a parancsot a veszélyeztetett területen keresztül, Földeákon és Hódmezővásárhelyen át Szentesre történő azonnali indulására. Az indulásra készülődés közben megjelent a vármegyeházán vitéz Nagy Jenő csendőrezredes úr egy hadnagy kíséretében, aki a helyzet iránt érdeklődött. Az alispán közölte vele a fentiekben vett utolsó jelentéseket, mire a Királyhegyesről adott helyzetképen rendkívül meglepődött, kérdezte, honnan való ez az értesülés. A kíséretében volt hadnagy odaszólt az ezredes úrnak, hogy akkor Makó be van kerítve, mire az ezredes úr azt a választ adta, hogy az bizony meglehet, Majd az alispánhoz fordulva kijelentette, hogy itt a legfőbb ideje az indulásnak, mert veszélyeztetve vagyunk. Az ezredes úrtól elköszönve az alispán a telefonhoz sietett és újból felhívta Szűcs Zoltán városi főjegyzőt, hogy azonnal 168
