Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)

nyersanyagot.170 A Nagylaki Nemzeti Bizottság meg a Pannónia Kendergyár munkáját vizsgálta fölül.171

A nemzeti bizottságok felügyeltek az ipari üzemekben működő népi szervekre: az üzemi bizottságokra is. A Mezőhegyesi Nemzeti Bizottság pl. utasította a cukorgyári üzemi bizottságot, hogy a rendelkezéseknek megfelelően alakuljon át és gyakorolja az 50 100/1945. IpM sz. rendeletben megállapított jogait. A Nagylaki Kendergyár üzemi bizottsága maga kérte a községi nemzeti bizottságot, hogy eddigi tevékenységét vizsgálja fölül.172

d) A nemzeti bizottságok szinte kivétel nélkül foglalkoztak a lakosság ellátásával, élemiszerekkel és iparcikkekkel. Sokszor valóságos kereskedelmi ügyleteket kötöttek; ugyanakkor korlátozták a fekete kereskedelmet, sőt új szervezeti formákat kezdeményeztek. Több községben külön illetéket (vámot!) szabtak meg a termények kiszállításáért és az áruk behozataláért.173

Súlyos nehézségek merültek föl sóellátásban. Kaszaperen az „új szociális kor” szellemében osztották ki a zárolt és a rendőrség által az egyik kisiparostól elkobzott sót.174 Hasonló nehézséget okozott a tüzelőellátás. Ezen a nagybirtokok akácfáinak kivágásával igyekeztek enyhíteni.175

A Mezőhegyesi Nemzeti Bizottság több ülésen foglalkozott közellátási kérdésekkel. Az élelmiszerek kiszállítását engedélyhez kötötte, és fölszólította az elöljáróságot, hogy „engedélyt lehetőség csak csereképpen adjon ki, éspedig ruha, termény és fűszerfélék: só, paprika stb. ellenében”.176 Más esetekben a közellátási kormánybiztos javaslatára a bizottság „hozzájárul” a javasolt cseréhez, és 1 kg sóért 1 kg élőbaromfit ajánl föl. A továbbiakban „a közellátás hiányainak elintézésére egy szövetkezeti bolt lett tervbevéve, mely az ipari munkások szakszervezete részérói kapna támogatást és ideiglenesen munkaerőt”.177 E határozat értelmében május 5-én meg is alakították a Munkásszövetkezetet. Ugyanebben az időben alakította meg a Nagybánhegyesi Nemzeti Bizottság is a Földmunkások Szakszervezete közreműködésével 126 részvényessel a helyi Munkás Szövetkezetét.178

A nemzeti bizottságok természetesen segítették és serkentették a régi típusú szövetkezetek munkáját is, szavatolták működésük föltételeit, néhány helyen fölülvizsgálták munkájukat is. A Mezőkovácsházi Nemzeti Bizottság a Tiszántúli Ciroktermelők Szövetkezetének helyi egységét fölszólította a vezetőség politikai megtisztítására, a munka megindítására pedig az „üzemi bizottság” egy öttagú bizottságot bízott meg.179

e) Különleges föladat lett 1944 végén és 1945 elején a közmunkák kérdése. A „robotból” a megye egész lakosságának ki kellett veimie részét. E munkálatok a háború folyamán lerombolt objektumok helyreállítására, a hadi fontosságú gazdaságok és üzemek (pl. mezőhegyesi állami birtok) folyamatos termelésének fönntartására, takarmányszállításra stb. irányultak. A közmunka-kötelezettséget a szovjet hatóságok állapították meg, de a munka megszervezése és igazságos fölosztása a magyar szervekre hárult. A megye több nemzeti bizottsága határozatban foglalkozott e kérdéssel. Legkörültekintőbben a Battonyai Nemzeti Bizottság szabályozta.

170 BML Mezőhegyesi NB 1945. máj. 5-ei jkv.

ói CSML(Mf) Nagylaki NB 7/1945.

172 CSML (Mf) Nagylaki NB 30/1945.

173 BML Mezőhegyesi NB 1945. máj. 23-ai jkv.

174 BML Kaszaperi NB 1945. jan. 20-ai jkv. — Sorsforduló 352 (1:585— 587.).

175 Uo. jan. 13-ai jkv.

175 BML Mezőhegyesi NB 1945. máj. 12-eijkv.

177 Uo. ápr. 4-ei jkv.

17» BML Mezőkovácsházi főszolgabírói ir. 716/1945.

179 BML Mezőkovácsházi NB 1945. márc. 22-ei jkv.

145