Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Magyar László: Szabadka és környéke közép- és török kori kézművességéről

tokárok (esztergályosok).27 A régészeti leletekhez fűződőén még annyit említünk meg, hogy a különböző történeti időkből fennmaradt csatok, szíjveretek, lószerszámok, sarkantyúk stb. arra mutatnak, hogy e tájon hagyománya lehetett a szíjgyártó mesterségnek, a bőrkikészítésnek. Annál is inkább, mert a vidék nagykiterjedésű gazdag legelői kiváló feltételeket nyújtottak a jószágtartáshoz.

Mielőtt részletesebben ismertetnénk a Szabadka és környéke kézművességével kapcsolatos eddig ismert középkori oklevelek adatait, hadd idézzük fel röviden a XIII—XV. századok idevágó, a körülmények jobb megértését megvilágító néhány fontosabb történeti mozzanatait.

A tatárjárás (1241 — 1242) után gyökeres társadalmi, gazdasági átalakulás veszi kezdetét. A csaknem teljesen kipusztult Bács és Bodrog vármegyéket IV. Béla nagy részben újra telepítette és a városokat szabadalmakkal látta el.28 Fontos mozzanatként jegyezhető meg, hogy IV. Béla király a másodszor is betelepülő kunok szállásterületeként többek között a Duna-Tisza közét jelölte ki. E területen a kunok belső ügyeiket sokáig (az állam beavatkozásától függetlenül) maguk intézték.29 A Csertán vagy Csortán kun nemzetségfők sorából kiválik Köncsög ispán és családja, a bácskai birtokok feudális főurai. Nagy valószínűséggel állítható, hogy

magánbirtokaikhoz tartozott a négy mezőváros: Halas, Madaras, Szabadka, Tavankút és számos falu. (Köncsög fiának, Tompa László kun kapitánynak az 1300-as évek végétől madarasi birtokai vannak). Később Szabadka is Káthai Mihály jászkun ispán igazgatása alatt állott, majd a Hunyadiak kezére került.30 Az írott források és a régészeti munkák arról győznek meg bennünket, hogy a XIV—XV. századi kun településhálózat nem volt ritkán lakott. Érdekes megemlíteni, hogy a Kunság lakossága csak a XV. század második felében vált végleg kereszténnyé.31 És ha még hozzátesszük, hogy a különböző középkori rendeletek serkentették az idegenek, a többi országokból származó kézművesek és mások letelepedését, elképzelhetjük évszázadokon át milyen kulturális és gazdasági kölcsönhatás bontakozhatott ki. Voltak időszakok, amikor a fentiek fokozott mértékben vonatkoztathatók az ország déli, illetve határ menti településeire. Megítélésünk szerint ezért hárul a jövőben továbbra is különös szakmai feladat a régészet és más humántudomány felkutatott adatainak objektív kiértékelésére.

A tatárjárást követő új korszak tehát egyben a városok építését és újjáépítését, a kézművesek szaporodását, a faluhálózat kiszélesítését eredményezte. Az egyszerű áruforgalom által ismét piachelyek létesülnek, a piaci forgalom bizonyos napokra összpontosul. Ezekből a piachelyekből, vagyis „vásáros” helyekből lassan városok vagy mezővárosok alakulnak ki.32 E városok vonzóereje miután piachellyé alakultak nagymértékben megnövekedett, s felértékelődött a kézműves jobbágyság jelentősége. A jobbágy-, vagy féljobbágy-sorban élő mesterember ipari termékeit most már (mint ahogy a városi kézműves) a városi piacon, illetve az országos vásárokon is értékesíti.33 Az árutermelés fejlődése az utak számának növelését serkentette. A XIV. századtól a kézművesség jelentős fellendüléséről győződhetünk meg. A mezővárosok átmenetet

27 Uo. 26. Lásd még a kézművességről szélesebb vonatkozásban: ZOLNAY LÁSZLÓ: Kincses Magyarország. Középkori művelődésünk történetéből. Budapest. 1977.

28 Bács-Bodrogh vármegyei II. Szerkesztette. DR. BOROVSZKY SAMU. Budapest. 1909. 436. (A továbbiakb^n:,Borovszky Sajnu 1909.)

29 PÁLÓC/.I HORVÁTH ANDRÁS: Besenyők, kunok, jászok. Gyomaendrőd, 1989. 47. (A továbbiakba^ PALOCZI.HORVATH ANDRAS 1989.)

3° GYORFFY GYÖRGY: A magyarság keleti elemei. Budapest, 1990. 296. Hozzáfűzzük, hogy Mátyás király 1458. szeptember 8-án, Szegeden kelt levelében a szabadkai kunok (mint „igazi magyarok") ügyéért sz411 síkra (Magyar Országos Levéltár, Dl. 88 331.)

31 PALOCZI HORVÁTH ANDRÁS 1989. 95.

,32 Magyarország története I. Az őskortól 1526-ig. írta ELEKES LAJOS. LEDpRER EMMA. SZÉKELY GYÖRGY: Budapest, 1961. 148. (^továbbiakban: ELEKES-LEDERER-SZEKELY 1961.)

33 Magyar történet III. kötet. Irta SZEGFŰ GYULA. Budapest. 1938. 561.

1 1