Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Balázs György: Szentes önkormányzata közigazgatása a II. világháború éviben (1939–1944)
A Közép-Tiszai hadműveleti terület kormánybiztosa 1944. október 6-án minden bizonnyal az 5. honvédkerületi parancsnoksággal egyetértésben elrendelte a város önkéntes kiürítését. Az erről szóló hirdetményeket október 7-én a hajnali órákban ragasztották ki, melyeken a kormánybiztos közölte, hogy a hatóságok a lakosság meneküléséhez semmiféle segítséget (jármű, szállítási eszköz) nem tudnak biztosítani. E rendelkezés azt még kihangsúlyozta, hogy a tisztviselői kar a helyén marad. Október 6-án délután a városi hivatalokban már készenléti állapot volt, a tisztviselőket berendelték. Másnap október 7-én a kora reggeli órákban elhagyták a várost a még itt lévő katonai intézmények, parancsnokságok, távoztak a karhatalmi alakulatok (csendőrség, rendőrség), valamint a tűzoltóság is. A város közigazgatási tisztviselőinek a távozásra való felszólítást Dr. Nagy József főjegyző, polgármester-helyettes október 7-én hajnali 4-5 óra között kapta meg, aki erről azonnal értesítette a polgármestert. A hivatalnokok többsége ezen az éjszakán már a kiplakátolt hirdetmények hatására a városházán voltak. A polgármester utasítására a már korábban előkészített iratokon kívül becsomagolták a pénztári páncélszekrényben őrzött pénz- és értékkészletet, valamint más hivatali helységben (I. aljegyző) lévő, páncélszekrényben őrzött pénzeket és takarékbetét könyveket. Az „elmenekített” érték összesen mintegy 900 000 pengő lehetett. A városi polgári hatóságok kijelölt „felvevőhelye” a kormánybiztos utasítására Szekszárd volt. A menekülő városi tisztviselők Csongrád-Kiskunfélegyháza-Kecskemét útvonalon haladtak. A kijelölt felvevőhely Szekszárd helyett azonban részben közlekedési nehézségek miatt, de elsősorban azért, mert a vezető tisztviselők közül többnek a fővárosban rokonaik, családjaik voltak, a menet Budapest felé fordult.65 A szovjet csapatok bevonulásának a napjára, október 8-ára a város közigazgatási-, hatalmi rendszere a fentiek alapján összeomlott, a közigazgatásban, az állami életben átmeneti időre interregnum állátt be. Ezzel az összeomlással bekövetkezett a Horthy- rendszer közel negyedszázados szentesi fennállásának a vége. «5 TAKÁCS EDIT: I.m. 57-71. 116
