Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 20. (Szeged, 1993)

Emlékőrző köztéri alkotások

tázásához Reiznertől jellegzetes arcú, Szeged környéki kubikosok arcképét kérte. Ő meg is küldte a fényképeket. A szobor egyre késett, mert Fadrusz ekkortájt fejezte be a kolozsvári Mátyás-emlékművet, a zilahi Wesselényi-emlékművet és a Tuhutum- oltárt.

Az avatás időpontját 1903 tavaszán október 12- ben jelölték meg. Az alapozást áprilisban megkezdték, a talapzatot a város készíttette. Ekkor már a Beschorner-féle ércöntödében készen volt Tisza Lajos szobra, a mellékalakok közül kettőnek a faragásával is elkészültek. Fadruszt súlyosbodó tüdőbaja, majd 1903. október 26-án bekövetkezett halála megakadályozta abban, hogy művét befejezhesse. Ezt Rollinger Gál Rezső, Fadrusz segédje végezte el, akire csak a harmadik mellékalak készre faragása és az emlékmű összeállítása maradt. Fadrusz utolsó köztéri emlékművének fölavatására 1904. június 12- én, Tisza Lajos Szegedre érkezésének negyedszázados évfordulóján került sor.

Az avatásra sok vendég érkezett a fővárosból, négy miniszter, három államtitkár is jelen volt, eljött Fadrusz özvegye is. Az emlékművet Lázár György avatta, beszédét koszorúzások követték.

Fadrusz nagyvonalúan mintázott, minden cifra külsőségtől mentesen ábrázolta Tisza Lajos alakját. A folyó befejezetlen rakodópartjának fölső szegélykövén áll, és onnan szemléli az alant folyó munkát. Lent az egyik munkás és a másik kettő görgő segítségével hatalmas követ illeszt helyére. A mészkőből faragott munkások csak félalakok.

Az emlékműben előadott cselekmény önmagát magyarázza: életszerű helyzetben a tiszai védmű építését ábrázolja, amiben persze korabeli értelmezés szerint benne rejlik az újjáépítés hősies erőfeszítése, s Tisza Lajos személyében pedig a nagy tetteket végrehajtó királyi biztos iránti tisztelet is helyet kapott, sőt Szeged föltámadásának gondolata is. Fadrusz mindenesetre ennél tovább akart lépni, így vallott erről: „ezzel a szoborral a legifjabb Magyarországot, a mai Magyarországot fogom jellemezni, nemcsak Tisza Lajost. A mai Magyarország hősei a munka hősei. Ezért szimbolikus Szeged város legújabb története mert jó királyunk segítségével és nemzetünk elszánt és ernyedetlen munkájával újjászületett.”

A Fadrusz művét illető korabeli kifogások között szerepelt „zavart keltő naturalizmusa”, a félig földbeágyazott alakok látványa. Élcelődésekre is alkalmat adott: az egyszeri szegedi polgár így sóhajtott föl az emlékmű láttán: „Csakugyan... illen vöt a lekonst- rukció! A gróf nézte, hogy a nép dogozik...” (A Hét 1904. jún. 26.)

Fadrusz emlékművében újszerű a talapzat funkcionális megoldása. Épülőfélben van, a befejezetlen- ség állapotát tükrözi, talán ennek is tulajdonítható, hogy mentes a korszak emlékműveinek kötelező pátoszától. Az emlékművet a 60-as évek elején műemlékké nyilvánították. A követ toló munkásalak karja évekig hiányzott, 1986 nyarán restaurálták.

ír.: Művészet 1899. 18. sz. 281., 22. sz. 349.

27. sz. 425.

SZFÚ 1900. máj. 16., aug. 14., 22.

Műcsarnok 1900 24. sz. 334.

SZFÚ 1901. febr. 23., 1904. már. 27.,

1903. ápr. 18., 1904. jún. 12.

Lyka Károly: Szobrászatunk a századfordulón

Bp. 36-37

Szeged története 3/2. 195. sz. kép.

SZN 1904. jún. 12.

Művészet 1903. 6. sz. 401.

A Hét 1904. jún. 26. (Ambrus Zoltán cikke)

DM 1978. okt. 24.

Soós Gyula: Fadrusz János Bp. 69—70.

P. L.:37

Genthon I i. m. 2. 267.

36