Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 20. (Szeged, 1993)
Emlékőrző köztéri alkotások
Himnusszal kezdődött a pompázatos ceremónia. Tóth Pál polgármester-helyettes tartotta az ünnepi szónoklatot, ő Eötvös Károlyt idézte: „Nem lehet annak a nemzetnek nagy jövője, mely dicső múltjáról megfeledkezik”. A város nevében Pálfy Ferenc polgármester vette át a szobrot, majd Pósa Lajos mondta el az alkalomra írt ódáját (A zengő szobor), végül a koszorúzásokra került sor, Polczner Jenő, Lázár György, Pálfy Ferenc és a különféle egyesületek részvételével. A Szózattal zárult az ünnepség, este díszkivilágítással és bankettal emelték még a nagy nap fényét. Róna a szegedi Kossuth-szobrot tartotta legsikerültebb művének. A történeti mozzanat, a helyszín és a barokk szellemét ébresztő szobrászi mentalitása egyaránt kedvezett annak, hogy a szegediek elképzeléseinek engedve hűséges illusztrációt készítsen. Kossuthot szónoklás hevében ábrázolta, bronzba merevítve a nagy pillanatot, amikor ezt mondta: „Szegednek népe...” A biztonság kedvéért rá is vésték a talapzatra. Lyka Károly szerint „ezzel most már minden el is van mondva, amit a szegediek a szobortól vártak”. Róna a neobarokk lobogó pátoszának engedve el sem tudta volna képzelni szobrát mellékalakok nélkül, a főnézetre három is jutott, hátúira pedig egy. A talapzatra Kossuth-szakállas, harcsabajszú parasztgazdát ültetett, vállán kiegyenesített kaszát pihentet, tekintetét Kossuthra szegzi. Öltözete borjúszájú ing, bőszárú gatya, mellény, panyókára vetett szűr. Kalapját levéve kisgyermeke simul hozzá. Szemben velük ünnepi öltözetű honleány, ki a dicsőség virágát fölemelt karral nyújtja át a szónoknak. Rá különös gonddal ügyelt a szobrász, aprólékos gonddal faragtatta meg a ruházatát. Hátul szegedi pórleány simul a talapzathoz, koszorút fon a „halhatatlannak”, szájában virágot tart. A jelenet megkoronázásaként magasodik Kossuth fenséges pózba merevült ércalakja, mely közelből szemlélve egyenesen az égre vetül. Kétségtelen, ma már túlzónak véljük a neobarokk emlékműszobrászat kelléktárát, hatáskeltő eszközeinek ilyen tömény alkalmazását. A szegedi Kos- suth-emlék talán a legmegfelelőbb példák közé tartozik. Máig ható érzékletességgel jelenik meg benne a századforduló kora, a nemzeti, a függetlenségi eszmék érzülete, az, hogy a Kossuth-emlékek végső soron a hivatalos kormányzat ellenében születtek, bennük a köznép szabadságszeretete, akaratának érvényesítése testesült meg. Róna mesteri fogásokkal elérte, hogy műve minden nézetből évezhető látványt nyújt, Kossuth alakjának változatos képet kínáló sziluettje és a mellékalakok alkalmazása jó lehetőséget teremtett ehhez. A szoborhoz nevezetes incidens is fűződik. 1903. október 6-ára virradó reggel a szolgálati idejüket letöltött és visszatartott bakák titokban elhelyezett koszorúját találták a talapzaton, rajta fölirattal: „Dicső emlékednek — a visszatartott katonák.” A botrány kitört, a hírt fölkapták a lapok. Kisebb csetepaté, összetűzés kerekedett az ügyből, sebesültekkel. A szobrot megkoszorúzó két baka pedig egy-egy év várfogságot kapott. Ír.: Ádámfy József: A világ Kossuth szobrai 1979. (A téma legteljesebb összefoglalása) Sz. Z. i. m. 87. P. L.: Szeged 46. Szegedi kalauz 1934. 54—55. Lyka Károly: Szobrászatunk a századfordulón 1983.44. o. Művészet 1899. 21. sz. 329; 1900. 24. sz. 333; 1901. 21. sz,23. sz.;190. 4. sz. 74. Szeged története 3/2. 724., 190. sz., a szobor közeli képe. A szobor történetének legteljesebb összefoglalását a DM 1972. szeptember 16-i számában Ádámfy József adja közre. Művészet. 1902. 3. sz. 350., 1910. 1. sz. 31. Új Idők 1902. 272., 299., 300. (fotókkal) Az avatásról és a szoborról a helyi lapok 1902. szeptember 18—19—21-én közölnek részletes tudósításokat. A szobor története pedig az 1900. novembertől megjelent tudósításokból követhető. * * * A város köztéri szobrainak számbavételekor illő megemlékezni arról a szegedi kőfaragó kultúráról, amelynek komoly része van szobraink, emlékműveink küllemének igényes kialakításában. A Kossuth- szobor megépítésében az egyik leghíresebb kőfaragó cég a Fischer és fiai jeleskedett. Több emlékmű kivitelezését is ők végezték. Mellettük Stark Adám, később Stark Antal kőfaragó vállalkozása végzett jelentős munkát, a negyvenes és ötvenes években pedig az Auer cég és Fábián Lajos, valamint a szobrászként is jeleskedő Szolcsányi Gyula működése figyelemre méltó. 34
