Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 20. (Szeged, 1993)

Díszítő alkotások

záló jellege. A későbbi években gyaníthatóan az akadályozhatta a szoborállítást, hogy a mester különutas szobrászi elvei miatt „kegyvesztett” lett a szakmában. Művészeti Alap tagságát is elvesztette. Később, a köztereinken teret nyerő modernebb fölfogásokat képviselő szobrászati irányzatok közepeit már időszerűségét vesztette a hatalmas szobor fölállítása. Tápai

életműve és Szeged is szegényebb lett egy jelképi erejű szoborral.

Ír.: Tápai Antal: Életutam, 87—90.

DM 1960. aug. 4.. 1961. aug. 19..

27., 1975. ápr. 27., 1983. júl. 22.

CSMH 1972. márc. 17.

293