Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 20. (Szeged, 1993)

Díszítő alkotások

DÍSZÍTŐ ALKOTÁSOK

DÍSZÍTŐ SZOBROK, PLASZTIKÁK, DÍSZKUTAK

Az ötvenes, hatvanas években került köztereinkre a díszítőszobrok túlnyomó hányada. A „politikamentes” művek valósággal elözönlötték intézményeink, középületeink, iskoláink, kórházaink környékét. Korszakjelzők a munkástárgyú szobrok; csalhatatlanul ráérzünk, melyik szobor készülhetett a hatvanas, hetvenes évek hivatalos ügybuzgóságá- nak következményeként. Tömegével kerültek utcáink, tereink félreeső zugaiba a „fekvő, ülő, álló női aktokat, fiatal lánykákat és fiúkat, játszó gyermekeket, anya gyermekével kompozíciókat, szerelmespárokat, kőállatkákat” ábrázoló munkák — írja Wehner Tibor a köztéri szobrainkat számbavevő könyvében, majd így folytatja: „A szoborállítási tendencia gyökerei azonosak a munkásszobrok létesítésének, elhelyezésének indítékaival: ahogy még az ötvenes évtizedben a gyárak elé a gyárban folyó munka, és a munka

Dugonics tér ISMERETLEN:

ALLEGORIKUS KÚTFIGURÁK (266)

Készült 1876 augusztusában. Műkő, szoborcsoport, a négy figura életnagyságú lehetett.

Az „új sétányon”, a korábbi Búzapiacon, a mai Dugonics téren elhelyezett szökőkutas szobrokat

magasztos voltának és szépségének illusztrációjaként rendeltetett szobrok állíttattak, ugyanúgy később — kis fáziskéséssel — a lakóterületen pihenő — regenerálódó régióban a mindennapi élet mozzanatait hangsúlyozó szobrok lettek a program megvalósításának eszközei: megjelenítve, kifejezve, sugározva a mind teljesebbé váló emberi lét harmóniáját.”

Napjainkban a szobrok sugallta életérzések a mindennapi élet gyakorlatának és különösen az utóbbi évtized kijózanító valóságának tükrében közhelyszerűnek, sokszor hamisnak tetszenek. Alig többek ma már szemünkben, mint a félreértelmezett realizmus maradandó anyagba merevült példái. Szerencsére akadnak szép számmal kivételek, hol az alkotói következetesség és tehetség szült értéket, hol pedig a föléledő építészet nyújtott segédkezet a művészetnek.

a múzeum fényképtárában őrzött képekről ismerjük. Ez volt a város első ismert szökőkútja. A sors különös véletlenje hozta, hogy az Árvízi szökőkút nagyjából ennek a helyén épült meg. A földmunkálatok során rábukkantak a vízvezeték csonkjára. A diszkül Csík Ferenc beocsini cementgyáros ajándékaként készült el az 1876. évi országos ipari kiállítás tiszteletére. A medence négy sarkán fölállított szobrokat „mérsékelt áron” kínálta a gyáros. Sajnos nem maradt fönn leírás, mit ábrázoltak, föltehetően a négy évszak allegóriái voltak. Augusztusban már megcsodálhat251