Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)
K
KÉMÉN DY KEMÉNY Wienbe ment és ott írók körében tett szert ismeretségre és népszerűségre. 1848-ban beállt honvédnek. Osztróvszky József ismeretségi körébe került és nevezett kinevezte főbiztosnak. Ezt követően, Világos után, hadbírósági eljárás alá kerül, majd 1861-ben és 1867-ben Szeged palánki csendbiztossá választották, 1841-ben lett a Szeged-Belvárosi Kaszinó tagja. 1843-ban műkedvelő színészként lépett fel. Egyébként Szegeden üvegkereskedést nyitott. 1846-ban családi nevét „Gebhardt”-ról „Keméndy”-re változtatta. 1847-ben megpróbálkozott egy cselédszerző iroda felállításával, amelyet tudakozódó intézettel kapcsolt össze. 1848. május 14-én városi biztos lett. 1849 végén, Világos után eljárás indult ellene az Új épület foglya lett Pesten. Végül is 1890-ben rendőrbiztosi nyugdíjat kap. Novellaírással is foglalkozott és számos ilyen természetű műve jelent meg különböző lapokban. Kétszer nősült. Első házasságát Szegeden kötötte 1840. okt. 19-én Thomas Alojziával, aki 1859-ben meghalt. Második házasságát 1861. május 12- én Drukker Irma Máriával kötötte, ki női ipariskolát tartott fenn, majd leánynevelő intézetnek volt fenntartó igazgatónője. Első házasságából Béla, második házasságából Mária gyermekei születtek. Élénk részt vett Szeged társadalmi életében, számos családnál volt násznagy vagy keresztkoma. Országos ismeretsége volt írói körökben. Halálakor nyugalmazott városi alkapitányként emlegették. Szegeden, Tisza Lajos krt. 75. sz. alatt lakott. 7, 88, 92, 94, 100, 101, 102, 104, 110, 110, 111, 113, 115, 118, 118, 119, 120, 121, 122, 123, 123, 124, 128, 131, 134, 166, 183, 200, 200, 200, 231, 269, 294. Keméndy Nándorné (Lásd Drukker Irma!) 89, 201. Kemenessy Tibor (?, 1894.—?) atyja Károly, háztulajdonos. Iskoláit Szegeden végezte és a gimnázium IV—VIII. osztályát a piaristáknál. Majd egyetemre ment és Budapesten jogi doktorátust szerzett. Nem kizárt, hogy az egyetemet a Ferenc József Tudományegyetem Jogi karán végezte Kolozsvárott. Résztvett az I. világháborúban, és több kitüntetés tulajdonosa lett. A sebesülési éremnek is tulajdonosa volt. Tüzér főhadnagyként szerelt le, majd Szeged városnál helyezkedett el (1920) és 1922-ben már mint a város II. osztályú aljegyzőjét találjuk az apparátusban. 1925—26-ban színházi páholybérlő. 1926-ban főispáni titkárként dolgozik, egyébként eredeti rangjában, tb.tanács- nok. 1929-ben városi tanácsnok, amellett ellátja a főispáni titkári teendőket is. 1932-ben ugyanebben a beosztásban találjuk. A Dóm téren állt Árpád u. 9. sz. a. háza, amelyet az építkezések során kisajátítottak, és ehhez ő csak úgy járult hozzá, hogyha ugyanazt a házat ugyanazzal a beosztással Szegeden, a Deák F. utcában részére felépítik, ami meg is történt és a ház ma is áll. Ebben a Deák F. utca 8. sz. alatti házingatlanban volt utóbb lakása és amikor 1944-ben a zsidók összeköltöztetése rendeltetett el, tagja volt annak a bizottságnak, amely ebben a kérdésben döntött. Részt vett annak a bizottságnak a munkájában, amely a zsidók által előterjesztett és a gettózás alól való mentesítést célzó kérelmeket bírálta el. Előbb 1938-ban Szeged város népjóléti ügyosztályát, majd 1942-ben a katonai ügyosztályt vezette, mint 1934-ben kinevezett városi tanácsnok. Miután közreműködött a szegedi zsidók kitelepítését intéző városi bizottság munkájában is 1945-ben népbírósági eljárás indult ellene. A kitűzött tárgyalást azonban el kellett halasztani talán bizonyítás kiegészítése miatt és szabadlábon védekezve a tárgyalás után eltűnt Szegedről. Eléggé megbízható hírek szerint nővére leányához igyekezett kijutni Parisba, de nem sikerült az ország területét elhagyni. így más nevet véve fel alámerült Budapesten. Később elhelyezkedett talán egyik kertészetben és évek múltán Budapesten halt el. Az általa felvett újabb név ismeretlen „ÍCet- ter” eredeti családnevét 1940 körül változtatta Kemenessyre. Szegeden nősült és neje a szegedi rendőrfőkapitány Szalay Józsefnek volt Ágnes nevű leánya, kitől később elvált. Házassága gyermektelen maradt. 272. Kemény Zsigmond báró (Alvinc, 1814. jún. 12.— Pusztakamarás, 1875. dec. 22.) magyar gyerő monostori báró. Atyja Sámuel, táblai elnök anyja Csóka Rozália volt. Eleinte Budán lakott, de később levitték Pusztakamarásra és így iskoláit Zalatnán a katolikus iskolában végezte. Majd 1823-tól 1834-ig a nagyenyedi református iskolába járt. Itt tanult két félévig filozófiát és két félévig jogot. 1834-ben az erdélyi országgyűlésnek tagja volt Kolozsvárott. Itt is folytatta tanulmányait. 1835—37-ig birtokán gazdálkodott Maroskapudin. 1837-ben a marosvásárhelyi kancellárián joggyakornok. 1838-ban ügyvédi vizsgát tesz. 1839—40-ben Bécsben az egyetem orvosi fakultását látogatta. 1840-ben Kolozsváron publikál. 1843-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, 1847-ben tiszteletbeli tagja, majd 1867-ben igazgatósági tagja. 1846-tól pesti lakos. 1848-ban országgyűlési képviselő. Követte az országgyűlést Debrecenbe. 1849-ben belügyminiszteri tanácsos. Világos után elbújdosott, de végülis önként jelentkezett. Haditörvényszék elé állították, de az eljárást megszüntették. 1865-ben ismét országgyűlési képviselő Pesten. 1870-ben súlyos betegen visszavonul bátyjához a puszta- kamarási birtokra. Itt is halt meg. Több szerelmi csalódás után nőtlen maradt. A szegedi Történelmi Emlékcsarnokban emléktáblája látható. 1849-ben a kormány tagjaival Szegeden, majd Aradon járt. Széleskörű publicisztikai tevékenységet fejtett ki, szépíróként is működött és részese volt az 1867-es kiegyezésnek. 206. 144
